Tobber életblogja

Ja, egyébként semmi bajom, csak itt jó morogni.

A zűrös időszakombeli pasika mikre emlékszik tizensok év után is! :D Jó nosztalgiázni, mennyit fejlődtem, mennyire alakult az ízlésem a saját igényvilágom felé a hagyományosan elvárttól (broáf)! 30 (pláne 40) fölött a szerencsés ÉS tudatos ember már úgy él, ahogyan szeretne, nem kényszeríti a család, iskolák, munkahely, karriervágy, komfortzóna, ha bárhol rossz, hát mer változtatni, érdekessé tenni a saját világát. Látok a cégnél olyan kisgyerekes egyedülálló anyát, olyan párt három gyerekkel, ahol nem adják fel önmagukat, mindig újabb célokat tűznek ki, remekül szórakoznak, "nem mondtak le az életükről a gyerekért".

Nagyon sajnálom a korosztályom befásult tagjait, már a nyugdíjas életet várják és B oldalról beszélnek. Fúj, de felcseszem magamat, amikor mondják. :D Nagyi 99 évesen mobilozik, szívja az infókat a világhelyzetről, családról, mobilozásról, bármiről.)

Változásra képesség, blabla.

A februárban az a legdühítőbb, amikor mindenki boldog vigyorral a képén kérdi, ugye milyen szuper, hogy jön a tavasz?

Nem, gyűlölöm a tavaszt. Mint minden évben.

Jön az allergia, fulladás, szteroid, így is egy hete véreset orrfújok, akkor totál kivan a nyálkahártyám.

És képtelenség felöltözni a bkv-záshoz, utcán reggel hűvös, metrón meleg, irodában légkondi, izzadok/megfázom, 4 réteg ruhával kell zsonglőrködni naponta tucatszor. Metrón tömegben kabátot levenni-kapaszkodni táskával, bevásárlással a kézben ritkamód utálok. (Látszik, hogy kiskoromtól napi szinten tömegközlekedem? :D Utálom azt is.)

Az én bosszúm, hogy jön az eső és a hó hétvégére.

Túl sok volt 3-4 hetente valami új kihívás. Békét akarok pár hónapig.

Tegnap összegyűjtöttem, mi terhelt le az elmúlt hónapokban, erre a hosszan megírt elveszett.

- Augusztus, Judós3-mal tanultunk minden áldott este, megszereztem az igazolásokat, átirattam másik suliba, ahol elintéztem, hogy csak a vizsgára kelljen mennie, megszereztem a könyveket, a tételeket, amit kidolgozunk, tűrtem a hisztiket, hogy ő fáradt és kimerült (ő nem dolgozott, nekem egész napi multis munka után kellett egy diszlexiásnak felolvasni az anatómiakönyvet)
Mentort szereztem gyakorolni, szabit vettem ki átnézni a termet (ahová most Békával megyek).
A vizsga sikerült, hála nekem. (Harmadszor futott neki.)
Feladtam, hogy spanyolozzak, a nyári tanfolyamra sem tanultam, nem is fizettem be a következőt.
Kimerített az egész, meg hiányoztak a nyári belvárosi esték, strandok, pihenés…

- Szeptemberben fel kellett pörgetnem a karrierjét, a hirdetéseit, fotókat, videókat készítettem róla, reklámoztunk, posztokat írtam, levelekre válaszoltam (nekem egész napi multis munka után).
Végtelenül fárasztó volt minden este, miközben ő heti 20 órát (4x5 h) dolgozgatott. Anyagilag megrokkantam.
A cégnél mentek a fúrások, a stressz, Nagyfőnök bejelentette, hogy elmegy, engem meg otthagy.

- Ezer új feladat jött októberre, kezdtem kiborulni. Judós3 karrierje nem indult be (ki sem osztotta a szórólapokat, nem csinált semmit érte), én már nem bírtam, kértem, hogy menjen el heti 40 órában dolgozni, el is küldtem az önéletrajzát. Felvették, majd:

- November elsején, egy végigcukizott este után kidobott, elköltözött.
Elemezgettük a pszichoval, szerinte egyértelmű, hogy azért dobott, mert nem akart dolgozni és meg akarta előzni, hogy én dobjam ki. Lehet benne valami.
Ez a fiú nem szerető volt, hanem szerelem. Ő nálam is jobban szeretett, ezért állunk a történtek előtt értetlenül.
Azóta sem dolgozik.

- November 15. Átmeneti igazgató, millió dolog, alkalmazkodás. A kollégák is féltek. Stressz a köbön.

- Végtelenül kimerült és ideges voltam. Éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel., úton-útfélen bőgtem, éjjel pánikolva riadtam. Mintha egy lyuk mélyén rettegtem volna, kilátástalanul.
Tudtam, hogy ha otthon maradok, nem élem túl, ezért mentem, bár nem tudtam semmit élvezni. Béká, Gé és I állandóan szerveztek nekem valamit, hálás vagyok.

- November közepén felkerestem egy pszichológust, aki rájött, hogy ez nem szimpla szakítás utáni mélypont, decemberben átküldött pszichiáterhez. Kaptam gyógyszereket.

- November végén felvettem kamatmentes céges hitelt, hogy rendbehozzam az anyagi helyzetemet.

- Eladtam a Judós3-mal közös színházjegyeimet, nem akartam ott bőgni.

- Anyu kiborult (nem emiatt) és világgá rohant, nyilván nekem kellett elrendezni a szitut, lenyugtatni a családot. Anélkül is fasza állapotban voltam, ha nem vagyok begyógyszerezve, megölöm magamat.

- Havi ÉS éves zárás, totális káosz, elúszó mutatók.

- A gyógyszerek hatni kezdenek, kibírom a 3,5 nap családos karácsonyt. Segített Bével egy pizsiparti, meg egy színház.

- Magánórákat vettem a neten spanyolból.

-Visszaszivárogtak a régi szeretők, jöttek(-mentek) újak.

- Szilveszterkor is egy újjal szórakoztunk hajnalig.

- Január 4-én 1,5 nap szabival kezdtem az éves lázas betegeskedést.

- Elmentem egy stílustanácsadóhoz, aki nagyon érdekes infókat mondott, imádtam minden percét. Hazafelé be is ugrottam egy drogériába, visszafestettem a hajamat az eredeti színre (mármint nem az őszre). Youtube alapján megigazítottam a frizurámat, a fodrászomnál fél évre lefoglalt időpontjaimat lemondtam, évi bő százezer forintot megspórolok.

- Befizettem a spanyoltanfolyamot.

- Január 15-én megérkezett az ÚjNagyfőnök, millió feladat, stressz, ismerkedés, alkalmazkodás, kihívások.

- Január 25-31. Az IT-nk összeomlik, egyetlen feladatunkat sem tudjuk intézni, befejezni, totál gáz.

- Eladtam a régi sílécemet, -bakancsomat, a szívem szakadt meg. Már sosem síelhetek, minek álljon a pincében? Egy életérzés vége. :’(

- Tegnapelőtt Anyu megette a szokásos kedvenc sütijét, csak elfelejtettek szólni, hogy közben szorbitot tettek bele. Ő meg allergiás rá. Úgyhogy belobbant a bőre csúnyán. Elküldte apámat a háziorvoshoz, ha iratja az inzulinját, kérjen már neki kenőcsöt. Apám kért recepteket, majd átment a patikába, szépen kiválogatta, neki mi kell, azokat kiváltotta, majd otthon letette anyu elé a kenőcse receptjét. Bammeg. :(

- Tegnap apám átment a sebészetre, mert durvult egy problémája: Anyutól jön ötkor egy sms, hogy apád a hatodik a kórházi ügyeleten a műtétre még tegnap este. Mi vaaaan?
Persze Anyu mindent elfeledve rohangált körülötte. Megműtötték, jól van.
Reggel nem volt kedve megvárni a zárójelentést, ezért hivatott egy taxit és lelépett az osztályról. Hazament láncdohányozni végre. Anyunak csörög a mobilja, azt adták meg kapcsolattartásra: hölgyem, a férje lelépett, a zárót meg a recepteket itthagyta. Úgyhogy Anyu rohant el a kórházba, bkv-val.
Tudjátok, mikor mentem volna… :/
(Történelmi adalék: Anyu gyerekkoromban kb. minden évben egy hónapot kórházban/rekreáción volt, suli után mentem be hozzá leckét írni. Apám volt, hogy egyszer sem látogatta meg…)

- Lassan itt a dátum, amikor síelni (én csak wellnessezni a hegyekben) mentem volna Judós3 családi-baráti körével, az a nap még valszeg rosszul fog esni. Meg hogy addig visszakéri a nálam levő meleg sportholmijait esetleg. Próbálok nem találkozni vele, elküldöm valakivel.

- A jövő: koncert, színház, dumaszínház, kollégás vacsora, farsangi beöltözés, húsvét, választások, jó előre megvásárolt hoki VB-bérlet, pipa.

- A szorongásoldót elhagytam, a másik kell még pár hónapig (évig?), meglátjuk majd.

- Tegnap megbeszéltem a pszichoval, hogy én úgy látom, már nincs rá szükségem, ő is így látja, lezárjuk lassan.

Szeretnék egy hosszabb boldog időszakot. Mondjuk Judós3-mal azok voltunk, kár, hogy így lett vége…

Lakberendezési csoport, új poszt:

"Segítségeteket szeretném kérni. Tudnátok ötleteket adni, hogyan lehetne feldobni a hálószobánkat?

Képes ötleteket is szívesen fogadok."

És akkor fogjam vissza magamat a trollkodással.

---

Just for the record, éjjel a testnevelési egyetemista jött át ismét, gyönyörű alkata van.

Nyáron Horvátországban Bével fotózgattuk a strandon Judós3-t, ahogy fürdőnaciban kacsázni próbál a partról, mint egy Adonisz. Aki kacsázik.

Hát ennek a fiúnak még szebb az alakja, a bőre finomabb az enyémnél. Vidám kismajom.

---

Az építkezésen napok óta egyetlen kőműves srác dolgozik az utcánkban. Tegnap reggel is odanézett, amikor ÚjS-sel sétáltam a város felé. Ma reggel épp lehajolt, felemelte a fejét, egy tanulmány volt az arcán a döbbenet, hogy másik pasival lát.

A legtöbb szkillem javult az elmúlt években, pl. nem zavar az emberi hülyeség, amíg nem rosszindulatú vagy okoz bajt, sok ember között is szeretek középpontba kerülni, ha ismerem őket, és Judós3-t és E. anyukáját egy csomót tudtam ölelgetni (a szüleimet egyáltalán nem). Nyilván, E. anyukája készít nekem ikrakrémet dögivel.

ÚjS-sel teljesen összegabalyodva, összebújva, átkarolva aludtunk, puszilgattuk egymást, ha felriadtunk (zajos volt a redőny a széllökésektől), vicces, szép, őszinte, na, ilyen a jó szerető. (Utálom, ha sunnyognak, van-e másik tindernő pl.)
Ezt az irányt kellene követnem a pasik kiválasztásakor. A közvetlen, vidám, önreflexióra képes, jó humorú emberek mellett tudom csak elengedni magamat. Meg ha lehet, legyen olyan okos, mint a Papírkutyák, de nem mindig akad ilyen jelentkező...

A turistákat hanyagolom, nem éri meg 2 nap csetelés egyetlen randi kedvéért. Egyetem meg sok van a közelben, mindig jönnek újak. Hát, ez az én életem jelenleg.

A mélypontról kijöttem nagyjából, heti 1-2x20 percig van pocsék kedvem, de annyi szerintem átlagembernek is van.

A szorongásoldót elhagytam, mondjuk nem lettem hurráhepi, de nem is akarom megölni magamat, vagy nagydrámázni feleslegesen. Nekem (és szerintem a legtöbb betegnek) már ez is bőven elég.

First World Problem.

---

Volt egy zűrös időszakom 2001 körül, másoddiplomáztam, nem volt túl szociális kedvem, na abból az időszakomból megtalált egy régi pasi. Állítólag vicceset írtam egy retro fotós csoportba és beugrottam neki.

Meglepett, mennyire részletesen emlékszik rám, mennyire szeretett velem lenni, szerinte nem változtam azóta, és korrekt voltam, amikor átvághattam volna némi pénzzel és szóltam neki, hogy elszámolta. Én már nem sokra emlékszem, látom, nála élénken élnek emlékek, wiw-es levelezéseink, az akkori lakásom, meg főleg én. Hát, nagyon meglep, mikre emlékszik valaki 17 év után.

Hát nem lett jobb a derekam, ugyanekkor a huszasával vásárolt gumi elfogyott reggel. Látok összefüggést. Nem emlékszem rá, mikor fogyott ki bármi a lakásban, kényszeresen előre vásárolok, amint megnyitok valamit.

Vagy ezeket nem én nyitottam ki.

ÚjS szórakoztatott éjjel, lassan elköltözik vidékre, szomorú.

"-Hozzád egy nő sem ér fel!
-Alacsonyak?"

...avagy negyven után ne izéljük hatszor, 24 órán belül.

Casting időszak van, és itt jegyezném meg, hogy mennyire sajnálom a tinderező pasikat, még a jobbképűeknek is kevesebb a találata egy hét alatt, mint nekem egy átlag szombaton. Pénteken randiztam egy fiúval, nem lesz állandó része az életemnek, másnap Hokis jött órákra, magától elkezdte ecsetelni, hogy egy edző fő feladata a saját marketingelése, mert úgy jönnek csak az edzettek (lásd még: idióta Judós3), aztán találkoztam még egy testnevelési egyetemistával, csak mert aki oda jár, automatikus jobbrahúzás (tipp a nem odajáró pasiknak: kamuzzatok), aztán szimpatikus is volt, meg ragaszkodós, hát legyen. Én ilyen csodaszép testet talán csak Judós3-nál láttam, sőt, a TE-s srácé szebb is talán, meg jobban is őőő használja és a bőre egy babáé. <3

Aztán kondiztam Békával, akitől a legjobb névnapi ajándékot kaptam, meg megmutatta, hogyan aláz le kiöregedett csipendél fiúkat.

Ne legyetek rosszban vele, csak mondom.

Miután alaposan kimazsoláztam a mezőnyt, már csak egy judós pasika maradt, aki most edzőtáborozik, aztán meglátjuk. Hát, gyönyörű, meg a sportág is kedvenc...

---

Feltettem egy zárt csoportba a pénztortát, amit egy esküvőre készítettem, azonnal 500 lájknál tart és kaptam privátban egy felkérést, hogy jó pénzért készítsek ilyet nekik is. Nincs az a pénz, hogy én otthon nem saját örömömre kreatívkodjak. Mondjuk időm semmi.

A cégnél totális stressz, meg zsizsegő-nyalizó helyezkedés, már engem is próbáltak belerángatni, leállítottam. Jaj, ne dolgozzatok nagymultinál, ha rosszak az idegeitek (sztem az enyém nagyon jól bírja). Igaz, luxus csoda irodaház, pöpec üdülők, fixen hatodikán fizu, teljesítménybérezés, teljes bejelentés, közösségi izék, ami néha elég fárasztó.

De komoly teljesítménycélokat állítanak fel, amiket nehéz elérni és tőle függ a fizu/prémium egy része, néha jóval több a meló, mint belefér kétszerennyi időbe is és persze teljesen hektikusan és mindent azonnal, most épp két vezető üzengetett egymásnak velem, úgyhogy már megemeltem mindig asszertív hangomat, hogy hívják fel egymást és döntsenek kettesben, mindig van egy rosszindulatú ember, főleg új főnök érkeztével nyomulnak, totális a káosz néha feladatok-felelősség-miholvan témában, ma egy nyomtatóra(!) küldtem levelet, hogy aki olvassa, hívjon már fel, mert egy kollégámnál van a nyomtatója tonere. Egy másik cégünktől csörgött rám valaki. Egy másik cégünktől, Veszprémből. IT a topon, ma is.

De a banda legalább topértelmiség, meg csinosak-illatosak*, a legújabb kütyükön és programokon dolgozunk (amiket az IT képtelen szinkronizálni, lásd lejjebb), rendelhetek szép tollakat magamnak, meg csillogó füzeteket, ami máshol nem alap...

*Idén kb. 120 000 Ft-ot akarok spórolni fodrászon, pl. a hosszú haj vágása majdnem 20 000 Ft volt egy nem szépen vágó fodrásznál, melír (néha foltosan) dettó, a tőfestésre 3-4 hetente 4 000 Ft-ot otthagytam plusz a festék, úgyhogy szépen leléptem tőle (van nagy sopánkodás, meg kolléganőimmel üzengetés, hogy majd vár), dehát mocsok drágán nem túl jó szolgáltatásért bosszantó. És adót sem fizet, ám luxusköltései vannak, cseszi a csőrömet. Mindegy, az én cafeteriámból bőven jut az államnak, kiszámoltam. :/
Naszóval tegnap öt youtube videó átnézése után szépen megigazítottam a hajamat magamnak, nem egy agysebészet. Magamnak festem, sima barnára. Tök szép. Mehetek nyaralni. Vagy spórolhatok inkább.