Csak a mai, munka közbeni beszélgetések.
Miközben villog az inboxom és ezer feladatom lenne.
És ma egy nyugis nap van, alig van bent bárki:
El kell magyaráznom a zsíroseszka fogalmát. Elmesélték, Lipcseit hogyan dobálták meg kockacukorral (oké, ez vicces volt, csak közben várták az anyagomat). Egykorúak vagyunk, ha tudom, ki a PUF, meg az Üllői úti f.ck (itt hosszas elmélkedés a rock, gounge helyzetéről). A foci helyzete a világban, az országban, számokkal, tényezőkkel, akadályokkal, SzJ Zrt. profitjával. Fesztiválbeszámolók. Pont tegnap senki nem volt, de valaki négy éve poros lett. Búvárkodás. Kinek milyen magas az anyukája (ne kérdezd, nem tudom, honnan jött a téma, bólogatva agyaltam, miket kell még megírnom). Cuki kolléga új Pesten, ő mutatott hirdetéseket, jó környék-e lakást bérleni (oké, ezt is élveztem, bírom a srácot és szeretem Budapestet). Gyorsan beüti a pénztárgépbe az ebédemet, csak elküldött egy cuki videót a kisgyerekéről. Szerinted ha nem teljese fehér egy bögre, amit itthagynék a konyhában, az nem baj? Kik lopnak és mire vigyázzunk. Miért mondott fel egy ember és mi a jogi balhé (ezt négy forrásból hallgattam meg). Miért mondott fel egy másik ember és biztatja erre a harmadikat. A negyedik ismét tp-n, ezért az a részleg megint összeomlott, pedig a működésük létszükséglet. Egy ötödiket megint kiszervezik, most épp egy sokszázezres IT céghez, jé. Miért jobb a fénykép nélküli belépő (don't ask). Jé, harmadszor találkozunk, de vicces. Ja.
Aztán az a saját hangját imádó, akinek a (nem munka!) nagymonológja végén rávilágítok, hogy ez nem lehet úgy, ha így is, és akkor újra elkezdi előről, mintha nehéz felfogású lennék. (Ugyanezen kolléga ugyanezen stílusára anyázott egyik vezető a másiknak a menzán, a fél cég hallotta :D).
Na és akkor kimentem a konyhába bekapni pár falatot. Csatlakozik két kolléganő, épp azon röhögnek, milyen viccesen jelentette be a lánya, hogy már nem szűz. Éshogy jófej anyának tartja magát, mert viccesen elmondta a nagyinak és a párjának is. És ugye a kollégáinak! Nagyon röhögtek, hogy szégyenkezik a lány, meg leállítaná, dehát ez nem titok. DE! A gyomrom forgott, de durván.
Próbáltam két mondattal jelezni, hogy ez azért nem szép (a lófaszt, geciség), de úgyis túlkiabálnak állandóan, mindegy.
Úgyhogy belemélyedtem a feedly-mbe. Odajött kedves mérnökkolléga, hogy ketten megbeszéljük a koncert elmaradását. Pillanatok alatt ránkcuppant a két nő is, és megszakíthatatlanul, kiabálva okoskodtak bele, milyen képek(!) vannak fent a neten és az eső az rossz kb. A mondatom közepén kezdtek bele, dafka befejeztem, utána intettem a srácnak, hogy ebből nem lesz beszélgetés, majd máskor.
Kifejezetten érzékeny vagyok rá, ha mondok valamit és a másik a mondatom közepébe vág, hogy valami teljesen irreleváns hozzáfűznivalót, vagy más témát hozzon fel észre nem véve, hogy beszélek, vagy mondanék valamit, vagy hogy nem róla szól minden, és én meg kussolhatok, mert ő önkifejez.
Öröm volt visszamenni dolgozni.
Mondom, kevesen vagyunk ma.
Plusz a munkaügyi telefonálások, egyeztetések, munkacsoport, lezárások szabi előtt, ügyek elsimítása, faszom ki van, bocsánat.
Egyik vezető cuki volt, mert már elment és felhívott, hogy nem volt ideje kellemes pihenést kívánni, csak ezért hív. Az cuki. Meg a főnököm is hatszor elmondta, hogy nem tudja, utazom-e vagy otthon leszek, de jó pihenést (de meg nem kérdezi, ahhoz diszkrét :D).
