Okossrác megérkezett a külföldi, két hónapos útjáról.
Nagy egymásraborulás, örömködés.
Pénteken csak bújtunk, szombaton délben reggelit sütött, beugrottunk az autóba és éjjelig kocsikáztunk.
Felmentünk Zebegénybe, kávéztunk egy árnyékos teraszon. Felsétáltunk a kilátóhoz, átnéztünk a túlpartra. És pontosan szemben ott volt a céges üdülőnk, ahol ősszel, a szakítás előtt 2 héttel ünnepeltünk Judós3-mal az összeköltözésünk fél évét.* Ahol vörös rózsát lopott nekem, szív medált hozott, vett meglepi kávét, mert nem volt a konyhában, üldögéltünk a vízparton és romantikáztunk, szalonnát sütöttünk, 3-4 nap idill volt.
Azóta nem értem, hogy miért is lépett le utána pár nappal és főleg így.
(Jó, tudom, nem akart dolgozni. De akkor sem megoldás.)
Szóval elég szívbemarkoló volt újra látni a helyet, a vízpartot, a teraszt.
Aztán ránéztem Okossrácra, aki szép ÉS irtó okos és érdekes, és lelkes kiskutya szemű, és nyilván nem tart sokáig, mert vidéki egyetemre jár és ott kutat, de addig is intellektuális élmény minden vele töltött perc.**
Random megálltunk egy vízparti fövenynél, bámultuk a visegrádi várat szemben és nyugalom, béke, víz, madarak, bénázó motorcsónakosok, pihenés.
Aztán beugrottunk sétálni Vácra, ittunk egy kávét a Mihályiban, amit talán Molnár Ilonkánál javasolt valaki (ő??). Városkanézés, dunaparti sétány, nyüzsgés.
Hazafelé bementünk Kollegináék kedvenc éttermébe Dunakeszin, naplemente, tücsökök, Dunapart, nekem az megunhatatlan. Séta a sötét vízparton***, tippelgetés, hogy melyik lehetett nagyapám víkendháza a szigeten...
Éjjel másztunk haza, kifáradtan, mosolyogva.
Hajnalban arra ébredtem, hogy az ágyon ugrál, mert el akar kapni egy poloskát (ráhagyhatná a cicára), de már megszoktam, Kócos a pókokra reagál ugyanígy, neki az életét mentem meg a megfogásukkal. :D (Oké, megértem a fóbiákat, de én meg szeretem a pókokat és nem is rakom ki a lakásból, mászkáljon kedvére.)
Másnap szintén későn kelés, uzsgyi az autóba, tó, strand, kánikula, vízben játék, kedvenc étterem, kilátó, gyors sütizés, majd visszament vidékre.
Annyira helyes kölyök! És a cicám rá volt kattanva, folyamatosan dumált hozzá, magyarázott, könyörgött (nem tudtuk kitalálni, miért :D), bújt, sündörgött körülötte, elpofozgatta a tőle kapott szőlőszemet, amit estére el is tökített. Valahol a lakásban egy mazsola készül. Fel is tette a srác az insta story-jába. Meggyőződése, hogy tyúkok között nőtt fel a macska, mert a klasszikus nyávogáson túl a tyúkok kotkodálásával megegyező hangokat hallat rendszeresen. (Biológus lesz, ő tudja.)
*Judós3-mal álmodtam, beszélgettünk arról, hogy az új nő élete szerelme és én meg győzködtem, hogy milyen boldog vagyok én is az újjal, és amikor felébredtem, eszembejutott, hogy 13 éve exPasival ezt játszottam el a szakítás után.
**Nem tudom eldönteni, hogy a milfség vonzza a szép, okos és rajongó huszonéveseket hozzám, vagy külsőm eszem személyiségem, tinder talán. De 20 évesen, feszesen és frissen sosem volt megközelítőleg sem ilyen jó pasim, mint most évek óta sorban a legutóbbi 20 szeretőm... Mindenesetre dühítő, hogy már öreg vagyok hozzájuk. Nem mintha akarnék komoly kapcsolatot, pláne nem monogámiát. :D
***Fun fact, hogy Judós3 az insta szerint ugyanekkor a Duna szembepartján, Kalászon dunaparti romantikázott a fövenyen. :DDD
