Höhö. Macskát.
Aki élete eddigi egy évét egy világvégi tanyán töltötte külföldön, nagyon szegény körülmények között. A küszöbre született, hegyek között kószált öntörvényűen, maradékokat, csontot, egeret evett, bogarakkal, fűszállal, cicákkal játszott. (Igen, leveleztem az első gazdájával.) Kis harcos volt, ennyire gyorsan cicát még nem láttam rohanni, egy másodperc alatt a bútora tetején van a lakás másik feléből, ha ott babrálok a játékával.
Majd hatalmas váltás: nálam lakás, összesen három gyompálma (a csodás növényeimet mind elpasszoltam, egy dzsungelt számoltam fel. Mindegy, majd nevelek másikat, ha újra lesz hozzá kedvem), egy cicabútor, alomtálca (azt hogy a fenébe tudta hibátlanul használni??), meg itt-ott rejtekhelyek, játékok, plüss az egér, redőnyök*, repülők, bezártság, szárított marha, aszpikos lazac és bárány. :D
Hogyan tudnám szórakoztatni, mik az igényei, és főleg hogyan szokjon emberhez?
Félős macsek, ez segít. Mármint nem rettegéssel tanítom, hanem nehezen megy el a közelemből és eléggé ragaszkodik, az ébresztőm összes szundijára elkezd hívni az ajtó mögül, kinyitom, már slisszol is be simogatásért. Égnekdobja a lábait, lehet cirógatni.
De semmilyen hívásra nem jön oda, fel sem figyel, kicsit sincsen szocializálva.
És egyévesen már kialakultak a szokásai.
Jackson Galaxy cat mojo idomítós videókat nézek, mert irtó vicces. De egyelőre az alap kontaktot gyakoroljuk. :D
Ott tartunk 2,5 hét után, ami állítólag a cicáknál a szeretet jele: a homlokomhoz dugja a kis homlokát, az orromhoz az orrát, meg laposakat pislog rám.
*A redőnyt döbbenten bézi, hogyan csinálok sötétet és vágom el a madárnézegetéstől. Két lábra áll az üveghez támaszkodva, felháborodva néz és beszél, mit képzelek! Ha visszahúzom, boldogan a padlóra kucorodik bámulgatni.
