Hát hogy elmeséljem, mennyire nem vagyok kellemes jelenség, színház előtt elmajszoltam egy szürkemarhaburgert egy pohár borral Bével, és rázúdítottam, mennyire dühítő, hogy nálam százerzekkel többet kereső középvezetőnk odajön, hogy fordítsak le egy oldal angol gazdasági/iparági szakszöveget angolra.
Amikor ő azért keres sokat, mert ez az ő dolga lenne, amikor én kb. a legkevesebbet keresem itt, és a pozimban nem feltétel az én társalgási feletti angolom, és amikor tavaly kértem, hogy vegyenek be a középfok feletti szaknyelvtanfolyami programba, akkor visszadobtak, hogy az nem az én szintemen lévő dolgozóknak van ingyen. (=anyátok)
De azért fordítsam le, 26 éves nyelvvizsgával. Angolul rendszeresen beszélgetek a cimbikkel, meg a szexpartnereimmel, simán végigpolitizálok angolul egy éjszakát vagy beszélek a szoptatásról, de minimális szaknyelvet (amiből már semmit nem használnak) 18 éve tanultam utoljára.
Fordítsa le ő, 5 nap 8 óráért kap fizetést, nem kifogás, hogy a gyerek ott van távmunkában! Vagy akkor ne kapjon aznapra fizut. Vagy azt kapjam meg én, ha már...
Naszóval ezt szépen rázúdítottam Bére, biztosan örült. Aztán színházaztunk, mert Katona, meg Pintér Béla, még vicces is volt, de egyszernézős. De. Dankó István végre játszhatott groteszket (Pintér Bélát), Keresztes tökéletes, de elfogult vagyok, és amit egyszerre gondoltunk Bével: Jordán Adél nagyon jó! A szerepet is ráírhatták, zseniálisan megoldotta. Takátsy meg tuti ilyen lesz öregen.
Hazaájultam, ma munka.
Bejövök, lecsap rám az igazgatóm. Hogy jövő hétre kéne egy fordítás. Nyilván ugyanaz.
Neki nem lehet nemet mondani. Meg nem is szokta hagyni, látom másokon.
Aztán higgadtan végiggondoltam.
A saját fejlődésemet nem igazán szolgálja, mert az iparágból kikerülve sosem fogom használni ezeket a kifejezéseket. Viszont szeretném áthelyezni a fókuszt az eredeti feladatkörömre. Annyi mindent rámsóztak a tíz év alatt. Soha el nem vettek semmit közben. Így a munkám 90%-a HR-es, logisztikai, IT-s lepasszolt feladatok. Pár hete a recepciónk IS összeomlott, ránkzúdult az ételrendelés, parkolóvadászat, futárok, csomagok, maga intézi minden vezető, meg mi, hát mit ne mondjak, nem ezért szerződtem a társulathoz!
Helyzetbe kerülök, és így hátha a rámtolt feladatokból vehetek vissza, ezekből felvehetek többet.
Mondjuk nagyjából 3% esélyt látok rá, hogy bármit elvennének tőlem, de ha egyik vidéken lévő kolléga irodájába behúzódom fél órákra a saját főnököm feladatait intézni, addig a vonalasomon meg személyesen nem találnak meg az ad hoc hülyeségekkel.
Úgyhogy beleálltam, mindent félretéve lefordítottam délig, beszerkesztettem a szépséges legújabb korporét ppt-nkbe. (Kinek van meg az Office Space című film? :D)
Szóval miután itt pofázik és zajong mindenki, és Kollegina tudta, mit csinálok, de folyamat csacsogott itt valakivel, vagy telefonon, vagy kifejtette nekem, hogy melyik ásványvízből mennyi van(???), viszont amikor halkan mertem az angol mondatokat motyogni, hogyan hangzik jobban, akkor rámszólt, hogy zavarom a levélírásban(!) (magyarul), akkor felbaxtam magamat ismét, bevonultam a megbeszélő főnököm irodájába és ott fejeztem be.
Baxxa a csőrömet, hogy a legolcsóbb és inkompetens dolgozón spórolunk meg drága fordítót vagy nyelvtanfolyamot. Miközben a hasonló pozíciójú kollégáim, sőt, néhány jólkereső vezetőnk egyáltalán nem beszéli a nyelvet.
Grrrrr!
