Tegnap a fullos aluljáróban megkocogtatja a vállamat egy régi projektmenedzserünk. Anno néha kijártunk kaja közben dolgozni.
Vega, úgyhogy kimozdított a húsfüggő komfortzónámból.
De örültünk egymásnak!
Ma reggel hétkor belibbentem a festékboltba törtfehér ballonban, fehér blúzban. Kilógtam a festékfoltos kantáros bácsik közül. :D
Kikeverték a színeket, állították, hogy nem bírom el a kocsiig. 16 kg. Félkézzel. Mondom, húst eszem! :D
Addig sztorizgattam nekik, gyerekkoromban ez egy kisbolt volt, ott vettem pacsnit suli után.
35 éve! Hú, bazzeg!
Visszamentem pénzezni, majd az egyik kifejtette, bárcsak mindenki reggele így kezdődne, ennyire mosolygósan, jókedvűen, mint nekem. (Szerintem oda hetekig nem megy be nő, én nem vagyok jókedvű hajnali hétkor.)
Ugye nem cigizem? Ugye jógázom?
:DDDD
Embertől nem áll messzebb a jóga, mint tőlem. Meg a bullshit körülötte. Nálunk a cégnél a jógázók a legönzőbb és legsavanyúbb emberek. Ezt nem fejtettem ki, megdicsértem őket, hazadobtam a pincébe a festékeket, integettem az elhúzó szomszédaimnak, beszélgettem a takarítóval és nyolcra besétáltam a metróhoz a madárcsicsergésben cigizgetve...
