Lehet, hogy a több hete-hónapja tartó betegség/kialvatlanság mondatja velem, az is lehet, hogy az év végi depressziós fázis miatt eresztettem le, vagy megöregedtem.
De idénre semmi nagy célt nem akarok.
Semmit.
Gyűjtögetem a kicsiny megtakarításomat, mert nevetséges, mennyire nincsen rendes pénzügyi hátterem, ami egyébként f.szság, mégis így látom (ingatlanok, kisautóm, nyugdíjelőtakarékosság, fővárosi nagymulti bérsáv feletti fizu, mind-mind szuper magyar viszonylatban, de mások bakker sokmilliókat tartanak a számlájukon az én koromban, házat építtetnek, meg több hetes luxusutakra járnak! Még a 24 éves exfodrászom is).
Kifestetem a lakást (vagy megkérem Bét, mert legutóbb remekül szórakoztunk, de úgy érzem, most nincs ideje rá).
Talán eljutok B1-B2.1 szintre stabilan spanyolból.
Vidám programokra megyek, már amikor nem jön keresztbe munka.
Pihenek sokat.
Elegem van a végtelen negatív/semleges ingerekből, szégyellem, de kissé a magaskultúrából, ahol mélyenszántó, persze zseniális darabokat nézünk/könyveket olvasunk, aztán napokig rágom magamat fiktív emberek nyomorán. Meg a szépíró nyomorán. Néhány Pintér Béla után hónapokig. Mondjuk három hasonló jegyünk van a következő hetekre! :D
Elég azokból az emberből, akiket nem én választok magam köré.
A betegségekből.
A pasikból.
Csalódtam, akinek megnyíltam.
Meg kell tanulnom érzelmek nélkül kezelni minden kapcsolatomat emberekkel, munkával, tárgyakkal.
Mindig mindenkit fontosabbnak kezeltem magamnál.
Annyira irigylem az önző embereket, hogy mernek azok lenni. :(
Fáradt vagyok, boldogságot szeretnék békében, rohanások nélkül.
