Már csütörtök hajnalban éreztem, hogy valami horrorisztikus közeleg. Végtelenül szédültem.
Reggelre lecsapott a hányós vírus magas lázzal, mirigyek bedurranva, nyelni nem bírok, de minek is, már attól kijött minden, ha pózt váltottam fetrengésemben.
Alapjáraton 3-4 liter folyadékot iszom naponta, ez kimaradt, ki is jött, láz is rátett ---> szétszakad a fejem!
A kaja már bennem marad. A láz is. Nem bírom levinni semmivel.
Anyut áthívtam, hozzon pár dolgot, mert lemenni nem bírok.
Kb. 4 percre laknak, apu kint parkolt, így 3,5 óra alatt át is ért. Jó, dehát hajat mosott, meg kiöltözött!
Épp ezt igényeltem, nem egy kis citromot.
Ha már itt volt, kihasználtam a kényszerességét és átnézettem vele a gyógyszeres fiókomat. Voltak 10 éve lejárt tabletták. Akkor lett gyanús az a fiók, amikor a Testnevelésiegyetemistának fájt a feje és egyetlen levéllel találtam, ami nem járt le.
Anyu szétpakolta három kupacba rendszerezve, lejárt, de nézzem át, mit pótoljak, lejárt, de használható (mullpólya, ragtapasz), jók.
Kipakolta a mosogatógépemet is, a műanyag tálkák a szivárvány színeinek sorrendjében egymáson.
Mindennek megadjuk a módját.
Küldözgettem magamról fotókat sokkolni, Anyu ezt látván a tizenezres koncertjegyét akarta lemondani, akad, aki szerint flamand festmény vagyok (nem bók), akad, aki szerint Olivia a Váratlan utazásból (nem bók).
Kispasik garmadája akar átjönni gyógyítani. Na épp az hiányzik! :D
