Kicsit kicsi a világ, hogy Anyuval hetente összefutok reggel a végállomáson.
Nagyon kicsi a világ, hogy egy spanyolostárs szállt fel az éjszakában a villamosunkra.
Még inkább az, hogy legutóbbi, nem nyerő tinderaspiráns az új nőjével felszállt a metróra annál az ajtónál, ahol Judós3-mal álldogáltunk. Néztünk nagyot, de csak cseten köszöntünk. :D
Még-még kisebb a világ, hogy akit Létra utódjának szántam (mert ugyanúgy reggel járt át hozzám ugyanabból a háztömbből, csak aztán leváltotta Judós3 három randink után), őt pár hete úgy láttam meg, hogy a belvárosban a mozgólépcsőn szembejött egy drámaian előnytelen melltartójú nő (felső is volt rajta azért!), döbbenten néztem, majd láttam, hogy ehhez a sráchoz tartozik. Öh.
Múlt héten ugyanők kézenfogva jöttek szembe az aluljáróban, mi kézenfogva mentünk az aluljáróban.
Szombat éjjel pedig a villamost várta az ellenkező irányba éppen. Szép pasi, azonnal feltűnt. Ő is figyelte Judós3-t, láttam.
Hát, kicsi Pest, na.
