Tobber életblogja

...amikor olyan hajam van, mint Doutzen Kroesnek a l'oréal kampányban.

Kicsi a világ rovatunkban egyik kolléganőnk a folyosónkról pont ott és pont annál a tanárnál kezdett el nyelvet tanulni, mint én.

Ugyanúgy kiakad, hogy irtó sokat kell készülni 1-1 órára, hogy jó gyors a tempó és hogy sokszor csak néz, miről is lehet szó.

És nekik is van egy értetlenkedőjük.

Azt meséltem, hogy fél nap London alatt kaptam 14 superlike-ot, pedig nem is tindereztem kint? Az soknak számít nálam.

Azt meséltem, hogy múlt héten hazaküldtem valakit a randiról fél óra után és a szemetet is levitettem vele és ki is osztottam?

Azt meséltem, hogy több éjjel oltári szívdobogásra és szédülésre ébredtem és nem bírtam visszaaludni?

Majd mensi miatti rosszullét, majd apám felhívott, hogy anyám miért hülye, mert a meglepi(!) bulimra össze akar ereszteni rokonokat, én meg leordítottam a fejét, hogy talán a meglepetésemről nem kéne tudnom és elcseszte és 44 éve házasok, oldják meg nélkülem, mert felnőttek, majd ötször kezdett DE kezdetű mondatokba, amiket nem hagytam végigmondani, majd rázúdítottam a céges problémáimat, amire meglepően lehiggadt, szerintem gőze nincs, mennyi problémám van.

Majd tegnap Anyu szintén felhívott, hogy ő kiket eresztene össze, kiosztottam hogy felnőtt emberek, döntsenek értelmes belátásuk szerint, ha bármit mondok, felhasználnak a vitájukban, hogy de én is ezt akarom.

Gyerekkoromban rendszerint úgy használtak fel veszekedésekben, hogy meg sem kérdeztek. A végén mindig én voltam a hibás.
Fejlődnek ők. :D

Aztán ismét beázott az ezerszer megjavított kéményem és jéghideg vízben kellett zuhanyoznom (fájó hassal) és nem találtam a szemüvegemet és nincs elég időm mindenre.

Nem állítom, hogy szerencseszériám van! :D

Aztán ültünk Bével a kávézóban a remek espresso fölött és másodpercek alatt meggyőztük magunkat, színházjegyet kell vennünk.
Ennyit az egy-két év pihentetésről, meg hogy csak a kritikákat fogom követni.

11 éve kezdtem.

Jókat szórakozom a blogírással, gőzkieresztés.

Végiggondoltam, mi foglalkoztat mostanában.

40 éves leszek jövő héten.

Böngészem a bakancslistákat, mit kellene megtennem addig. Hegyet nem fogok mászni, Herendim már van.

Tavaly júniusban kezdtem tinderezni. Addig is a fiatal pasik találtak meg a való életben, így egyszerűbbé vált az egymásratalálás.

Elkezdtem az újhobbit és a helyén érzem magamat ott. Mindig ilyesmire vágytam, rögös volt az út.

Új nyelvet tanulok.

39,9 évesen érzem, hogy ura vagyok az életemnek. Befolyásolom, amit befolyásolhatok.

Rendezett és kerek így, a magánéletem tökéletes, a munkámat szeretem, a céges környezet idegölő, de ha egynek rosszul kell működnie, hát ez legyen az.

Szeretném kérni az univerzumot, hogy maradjon legalább ennyire jó minden, a céges stresszes-genyázós környezeten javíthatna, hogy élmény legyen a munkám. Vagy csak úgy, élmény legyen a munkám.

Sok év kellett megtanulni elfogadnom, hogy a lelkem kitörő boldogságának mindig ott az ellenpontja, a hullám ugyanekkora mélypontja.

Tegnap rámtört, csak bámultam magam elé.

Ilyenkor segít a takarítás ÉS szex ÉS mozgás. Ha rá bírom venni magamat.

Mostam, takarítottam.

A múlt heti kismacskát könnyen meggyőztem, hogy jöjjön át este, itt is aludt.

Aztán visszaaludtam, nem volt sokkal jobb.

Bekaptam vitaminokat, lemegyek este táncolni, hátha.

Nyomaszt, hogy nem tanulok eleget.

Meg hogy a Nagyfőnök azért, hogy közel üljek hozzá, az új épületben a kétszemélyes kuckónk helyett egy 20 fős open spacebe akar betenni a folyosó mellé.

Tíz éve állandó "kocsmazajban" dolgozom, az idegeim tropák, hogy így kell figyelnem, erre megint megalázó helyem lesz!

Totál kiborultam!

Szerintetek mit tegyek?