Hetek óta túlórázom (most is még bőven), tréninget tartok, búcsúztatok, mikulásozom és csokikat osztogatok, régi ismerősökkel újra akarunk bandázni, millió feladat este, kilenc után esem haza, sőt, fázom, a bélrendszerem egy roncshalmaz, és iszonyúan fáj.
Még 1,5 hét és elmegyek két hét szabadságra, de most hajtás van, éjjelig.
Magamra, a mozgásra, a tanulásra és a pasikákra nincsen időm hosszú hetek óta. Ez eléggé lelomboz, de túl kell élni.
Közben az a gondolat foglalkoztat, hogy tizensok embert alig bírok lerázni, mert találkozni/beszélgetni/randizni/kreatívkodásttanulni akar azonnal, miközen engem szerintem senki nem titulál a "barátjának/barátnőjének".
Ritka szar érzés.
