Az az egyik legnehezebb a mélypontokban, hogy nem szabad kimutatni. Mosolyogni kell és csacsogni és gondtalannak mutatkozni a végtelenségig.
Mert ha kimutatod, az összes hiéna lecsap, hogy beszélj róla. A zöldséges, a kollégák, a recepciós, akiknek mi köze lenne hozzá. Aranyosak, de nem a kedvességet, hanem a pletykaéhséget látom bennük. És akkor még hetekig hallgathatom, hogy na jobban vagy, biztos a pasik, van, aki szerint nem így kéne élnem (szerintem sem neki, de én kussolok), mittomén.
Nem. Van ilyen. Nálam van.
Hullámokban jön, egyre ritkábban, de jön.
Pénteken már éreztem a zuhanást, ültem a konditerem közepén súlyzózgatva, néztem a menő sportolókat, akik olyan akrobaták, mint én sosem leszek. És éreztem, hogy zuhanok, és a világ csak egy távoli inger, egyedül vagyok és nagyon-nagyon rosszul.
Még csacsogva lenyomtam a tornát, majd hazamentem és egész este sírtam, úgy éreztem, senki nem szeret. Nem engem hívnak, ha buli van, csak ha lelki segélyre van szükségük. Arra kuvvajó vagyok, aznap pl. a vidéki meleg kolléga kapcsolati gondjait kellett végighallgatnom, egyik exszeretőm(!) szerelmi válságára kellett okosat mondjak, tehát véletlenül sem a nekem fontosakat hallgatom meg.
Szombaton munkanap volt, olyanamilyen, aztán Bével ebédeltem, az jó volt, felvidított. Ettünk, ittunk, nagyokat beszélgettünk, az mindig feltölt, vásároltunk, megdöbbentünk a magyar eladók értetlenségén, ahogy azt szoktuk.
Vasárnap bőgve ébredtem, hogy nem vagyok fontos senkinek.
Nyilván nem így van, de ilyenkor irracionális a világ.
Remélem, az volt a mélypont.
Délutánig bőgtem, aztán ráerőszakoltam magamat, hogy elmenjek sportolni, az segíteni szokott. Hát nem.
Ott a teremben is pityeregtem, amikor már nem bírtam visszatartani.
Persze aznap is kellettem lelki segélynek távoli ismerősöknek, arra mindig jó vagyok, arra, hogy velem csak egy kávét megigyanak, arra nincs kedvük, f.szomba! :(
Közben megjött, hurrá, manikűröztem, átrámoltam a fél lakást, egy teljes nyelvleckét végigkardióztam a 90 perc súlyzózás UTÁN, amiről ugye le lettem állítva, mert az edzőm szerint kardionak bőven elég, amennyit a fiatalokkal sz.xelek (mondjuk ez igaz), ettem szénhidrátot is, de semmi nem segített.
Ma a metrón pityeregtem, a céges vécében bőgtem.
Ejjj, de elegem van.
:(
