Végre van kávém, megbütyköltem az elromlott kávéfőzőt és újra napi 4-5 finom kávét ihatok, túltolom, amíg itthon vagyok, a cégnél vállalhatatlanul pocsék kávé van, pénzért.
Az volt a terv, hogy háromra átugrik Okosfiú, aki két napja csak nagyon késve tudott volna jönni. Most meg olyan másnapos volt, hogy én beszéltem le.
Fáj a hasam az s.k. lencsefőzeléktől. Nem baj, kimegyek futni. Mínusz négy délután? Nem megyek ki futni. Jó, akkor tornázom a nappaliban. De itthon a külföldön élő alattam lakó srác. Akkor pilates. Ekkor írt Csillagszemű, hogy ő nem bír februárig várni (addig nem akartam rá is időt szánni), át akar jönni. Az estém felszabadult, jöjjön. Hosszan lelkesedett. Jó, akkor nem kell torna, jól emlékszem a vele töltött alkalmakra. Besütöttem a hajamat pici hullámokba*, puha és rugalmas és élmény beletúrni. Majd két órával a randi előtt lecsapott a fránya biológia, úgyhogy ne jöjjön.
Így az új, finom, puha futócuccaimban kucorogtam a kanapémon mozgás nélkül, randi nélkül, hasfájósan és telefonon beszélgettem Csillagszeművel (még nem árultam el neki, hogy utálok telefonálni), kicseréltem a Viberfotómat egy nyári jól sikerült szelfire, amire azonnal reagált TCsVexkollegina és Bé is, előző nem kicsit dögösnek titulált. Horgoltam és a méltatlanul ritkán vetített utolsó két évad Friendset néztem, mert nincs elég sorozat a várólistán.
A programtervezés nagymestere vagyok.
*Olyan ilyenre. (Bernadette Peters, amerikai színésznő, énekesnő, 67 éves.)
