Istenit ettünk, tényleg a lazacreceptet mesélte el a gyönyörűséges felszolgálósrác, bár közvetlen kollégáim egy match-et véltek felfedezni bennünk. Remek zene egy közepesen híres és jó együttessel, amire senki nem figyelt, egy másik, amiben ismerőst fedeztünk fel Gével. Sokat ittam, sokat cigiztem, sokat beszélgettünk, sokat próbáltam lerázni Jóképűújkollégát, az ideiglenes kollégáim körbeálltak és ittak az egészségemre búcsúzóul, a régiek átkaroltak és elrángattak karaokézni, onnan nem nagyon ültem egy percet sem. Kispál, rock, régi gagyik. Az ideiglenes (magasjóképű) főnököm megtalált, hogy ő feltétlenül duettet akar velem énekelni: Greaset. Olyan szerelmi duettet nyomtunk le, ittasan tökéletesnek hitt koreográfiával, hogy vastapsot kaptunk.
Ennyit arról, hogy próbálok nem kompromittáló helyzetekbe kerülni. Kombinálós olvasóimnak: eszünkbe sem jutott.
Vakartam le szépszemű részeg kollégát magamról, egyik felajánlotta, hogy átjön egy üveg borral egy konkrét időpontban, és a közelben lakik, remélem, addig elfelejti. Jóképűújkolléga addig sakkozott, amíg egy taxiba kerültünk, bár tucatszor elmondtam neki, hogy nem lesz semmi, még próbálkozott, de hazaküldtem. Ajánlgatott későbbi programokat, de sem kedvem, sem energiám nincsen.
Nagyon másnapos vagyok. Cimbik vegzálására, hogy mikor szervezzük meg a következő programot, leírtam, hogy talán ne csak Té és én szervezzük, ebben a pillanatban írt TCsV, hogy mikor érne rá, menjünk már. Szóval még egy program lesz. Meg Újszerzemény hazánkban mard, így karácsonykor őt is pesztrálni kell két nagynéni között. Ja meg Jogászhallgató is befejezte a vizsgákat idénre, de nyugit szeretnék. Gé öccsével felmentünk a jó levegőre sétálni egy nagyot, ami a gyomromnak jót tett, az autózás kevésbé. Hazafelé vettünk egy fenyőfát, felcipelte az erkélyre, majd lelkiztünk, és ő szeretne néha látni. Még épp belefér a naptáromba. Bex.rás jó pasi lesz 4-5 év múlva!
Azóta Chopint hallgatok, ami kicsit sem ünnepi, de ezzel próbálok az ünnepre hangolódni.
Azt hihetnénk, én tudok Bének durvább programajánlatot nyújtani, de ő überelt mindent.
Eddig büszke voltam magamra, hogy nem írtam le, mekkora egy tehetségtelen önelégült tahónak tartottam mindig is Popénekes Ákost. De most elcsesztem.
Ja, Vajtó Lajossal(56) nem az a gondom (nem mintha az én gondom lenne), hogy vén, mert nem az, pár évvel idősebb Őszhalántéknál, hanem hogy a fiatalabb nő mellett 45-nek hazudva magát szexpartnereket hajkurászik nyilvánosan, megalázva a gyereke anyját és még neki is áll feljebb, meg különböző hazugságokkal szórja tele a bulvárt, valahol még csak egy barátjára hivatkozik, hogy teszteltek egy nőt (aki a Tinderen tud bárkire rákeresni, az egy zseni, mert erre nem alkalmas az app), egy kisfilmben már csak soviniszta lenézéssel mentegeti magát. Épeszű és önértékelésű nő menekül az ilyenek elől.
Tegnap kihajtottam a maradékot is magamból, úgy éreztem egész nap, ha még valaki rámsóz bármi fél órás melót pluszban, akkor ordítva küldöm el. Ja nem, még mindig én vagyok a kulturált megoldások mestere a cégnél, csak épp unom a jókislány szerepet (a futár elhajtása volt a legpofátlanabb tettem a cégnél, kemény vagyok, mi?).
Tegnap hajnalban Létra próbált feldobni, régen rossz, ha neki sem sikerül. Lepörgettem a napot, a fél cégnek elfelejtettem kellemes ünnepeket kívánni, mintha ilyen gagyi köremail számítana, beállítottam a házonkívülit január 4-éig, Jóképűújkolléga kellemetlen soviniszta emailje után meglebegtettem, hogy nem vele mennék inkább haza a buliból, szerintem beképzelt őfelsége nem hiszi, hogy komolyan lepasszolom, nem csak viccelek, és BENT elzártam a laptopomat. Visszapakoltam az én emeletemre, nem szóltam vissza azoknak, akik irigykedtek, hogy ennyi szabira megyek, pedig én helyettesítettem őket fél nyáron, amikor ők nyaraltak én meg nem, lenne még munka, de önkényesen úgy döntöttem, hogy ráér, kibalhéztam, hogy készpénzben visszakapjam a cégnek kölcsönzött összeget, leráztam jelenlegi, leköszönő főnökömet, aki búcsúebéddel szeretett volna elköszönni, nekem meg semmi kedvem újabb céges pletykákhoz egy irtó magas, jóképű harmincas főnökkel.
Amikor este már csak arra vágytam, hogy beugorjak a plázába átvenni a kontaktlencséimet, vásárolni két tonna gyümölcsöt és lefeküdni (azt már nem a plázában), akkor írt kedvenc Műegyetemistám, hogy ő biza most látni akar és tudja, hogy nem szoktunk aznapot lebeszélni, de nem hagyja nyugodni az érzés. Úgyhogy terv módosítva, tudtam, ha valaki feldobja az estémet, az ő. Mire odaért hozzám, már megrendeltem a kedvenc pizzánkat, röhögtünk a futáron, aki a csilingelő kaputelefonhangom után szembesült egy pasival az ajtóban, majd az ajtóm előtt évek óta dekorációnak kitett állatkára felhívta a figyelmet, hogy szegény állatot kintfelejtettük, jó, ezen harsányan röhögtünk. Egy önbizalomturbózás a fiú, kitalálunk valami fantáziát, véghezvisszük és imádja.
22 éves, úgyhogy ő még bírta volna az estét, én tizenegy körül kidőltem, konkrétan bealudtam.
Úgyhogy ma reggel nyolcig aludtam, imádtam. Redőny fel, végre látok napsütést, zuhany, fogmosás, testápolózás mert a csipkés necc combfix viselése mindennapi harisnyaviselés kiszárítja a bőrt, pihe-puha zsenília zokni, bugyi és trikó, konty, majd visszafeküdtem olvasni egy kávéval, most puffasztott kukoricát nyammogok a kanapén és sorozatokat nézek és próbálok semmit nem csinálni, de tényleg semmit. Megvarrom estére a nadrágom bő derekát, besütöm a hajamat (a mai besütős időpontomat odaadtam egy kolleginának, nincs idegem a fodrászlánykámhoz, ő meg imádja, ahogy a lány nekem szoktam begöndöríteni), sminkelek, elmegyek a régi=állandó kollégáimmal inni, majd átmegyünk a céges sokszázfős karácsonyi buliba, ahol szerintem nem lesz erőm sokáig maradni, az fix.
Holnap Gé öccsével megyünk a városba, ha nem felejti el, pénteken Újszerzemény, szombat talán hobbi, meg kezdődik a sütés-főzés, vasárnap Béká, meg éjjelre Újszerzemény, utána karácsonyi dekorálás, takarítás, csomagolás, majd kezdődik a 2,5 napos családi menet, szerencsére mindenki a fővárosban él, a tavalyi karácsony alapján két autóval, én nem ülök be életveszélyesen vezető apám mellé, ő meg nem ülhet be az én kocsimba, mert utálok télen székletet a kárpitból kisuvickolni. (Bocs, ennyit a szép megöregedésről.)
Két ünnep közt egy ijesztő laza kulturális program, mert ugye meg kell nézni valamit kritizálás előtt (Bé, nem volt szó valami múzeumról is??), egy tánc, és nekem most a cimborákhoz sincsen semmi kedvem, ők havi kettővel erre a hónapra már bőven kipipálva. Szeretnék vásárolgatni új ágyneműket, finom téli óriás sálakat, csinos szoknyákat az új csizmámhoz, sokat olvasni és aludni.
Nem dőlök be többet a most van időd, ezért mesélek a tanítványaim szüleiről/a kutyaiskoláról/volt szerelmemről/elcseszett életemről, meg ezer éve nem láttalak, talizni kell, én most érek rá, menjünk el valahová szövegeknek, ez nagyon nehéz, mert úgy adják elő, hogy én is akarom, csapda bármilyen válasz. Akarom látni őket, de ez a két hét az én időm kell legyen.
Megjött a rendelt nagy kávéfőző a porta recepciónkra, ahonnan a futár nem volt hajlandó felhozni az emeletre a cégünk recepciójára, mert ő csak odáig hozza és kész. Kértem (nyilván borravalóért), hogy tegye meg ezt a szívességet(?) és jöjjön fel velem, mire kioktatott, hogy neki volt sérvműtétje és nem fog cipekedni (csomagfutár!), írjam alá. A recepción nem hagyhatjuk, fel nem cipelhetem, mert két dologtól áll be a hátam és vannak ordenáré görcsök a még mindig kicsit bénult lábamban, az a cipekedés és a sokat fekvés, ergo nem volt megoldás.
A fickó még tahó is volt, úgyhogy nem is álltam neki bárkit keresni, hogy hozza fel (nincs is bent erős pasi éppen), úgyhogy visszaküldettem (tehát a fickó cipelheti vissza a teherautóhoz, amíg akár fel is hozhatná és lenne plusz ötszáz forintja), írtam egy tök udvarias levelet a cégnek, hogy próbáljuk valahogy idejuttatni ismét.
Érdekel a véleményetek, rosszul tettem?
Igen, a cégem legnagyobb balekjaként hatszámjegyű összeget dobok be kölcsönbe saját pénzből, ha valami idióta hibázott (igen, ott volt az igazgató, az osztályvezetők és minden nálam jobban kereső kolléga is!), mindenki helyett megcsinálok mindent, rohangálok, ugrálok, lekönyvelem, elintézem mindenki dolgát, a havi tíz perces dolgod lesz vele szívességek hetente több órámat foglalják le és, de hogy konkrétan cipekedjek is, amikor attól garantált a több nap fájdalom... na azt nem, tényleg megáll az eszem!
Kilenc éve vagyok a cég balekja, azt hiszem, közel állok egy összeomláshoz, hogy minden xar rajtam van.
Két hetet szánnék a regenerálódásra, offline relaxálós kikapcsolódásokra, mert ennek így nem lesz jó vége.
Erre tegnap felhív Anyu, hogy akkor végre lesz időm két ünnep közt a tizenéve depressziósan otthon kuksoló unokatesómhoz átmenni (húsz éve nem láttam, nem írt, nem hívott, csak nagynénitől tudjuk), és akkor majd én felvidítom egyik nap!
Igen, bakker, pont arra van még lelki energiám, amikor szívják bent a véremet, nyolckor hazafelé visszahívok embereket, akik nekem rinyálnak egy órát, én meg pisilni nem érek rá, karácsonyi nagyjátszmázik a család, mindenki lelki terhe rajtam, ahelyett hogy (igen, rekreációnak használom őket) szeretőznék, olvasnék, vagy aludnék egyet végre.
Nagyon közel állok hozzá, hogy elegem van végleg.
Velem ki a franc foglalkozik, nekem ki segít?????? :(
Összegyűjtött bókok, amik kompenzálják a sok baromságot a világból:
Okosfiú teljesen odavan tőle, hogy milyen gyönyörű vagyok. Jogászhallgató mindig azzal jön, mennyire jó nőnek számítok. Egyik új kolléga teljes testszkent végez rajtam elől-hátul, tényleg azt hiszi, nem veszem észre?
Jóképűújkolléga alig várja, hogy a karácsonyi buli után hazakísérhessen.
És a mostani főnököm megköszönte, hogy kisegítettem és kulturáltan intéztem a pénzügy lecseszését. Majd szóban kifejtette, hogy örül, hogy hozzá rotáltam, nagyon gördülékenyen mentek a dolgok velem az elmúlt negyedévben.
Jaja, eminens dolgozó vagyok, minden hátrányával.
Jár hozzánk ismét a céghez gyógytornász, cserébe őt szórakoztatjuk a multicég életének szörnyűségeivel…
---
Viszont nekem újságokat olvasni, Vajtó Lajos önálló férfi és ezt Fésűs Nellynek is el kell fogadnia, hogy ő párkapcsolatban tinderezhet (bár továbbra is meggyőződésem, hogy ott a csúnya embereknek semmi esélye, még én is kb. 200 gyönyörű huszonévessel vagyok találatban, leszűrhetetlenül sok, mi lehet akkor a szép nőknél!). Vén hülye, remélem, hogy megegyeztek a nyitott kapcsolatban és a nő is félreizélget vidáman. Aztán popénekes Ákos is megmondta a nőknek, hol a helyük, eddig sem vártam sokat attól a fazontól a közhelyes szar dalszövegeivel, meg néhány önelégült okoskodásával, szóval meg sem lepődöm. Aztán Kövér fokozza a feszültséget a nyugger szavazóbázisa és azok gyerekei közt, most tényleg azt hiheti KDNP-s apám (akinek gőze nincs róla, miért nincsenek gyerekeim), hogy nem teszek meg ennyit sem. Éééérte, értitek. Semmi köze hozzá.
Haza is megyek takarítani, meg a zsírtól tocsogó zabosizéből sütni még egy adaggal vacsira.
