Annyi minden történik, miközben semmi.
Gyógyulok, de nem vagyok száz.
Van ez a párizsi szörnyűség, ami sorban a sokadik megdöbbentő esemény.
Van az, hogy utálom a pozitív megkülönböztetést, mert igazságtalan, legyen egyenlő bánásmód, meg felzárkóztatás.
Bár ez épp a Fölszállott a páva nézése közben ugrott be. Irtó cukik a gyerekek.
Kijutott a magyar focicsapat az EB-re, így még kevesebb figyelem és pénz jut a többi, valódi eredményeket hozó sportra. Azért hajrá, fiúk!
A főváros már most káosz a karácsonyi shoppingok miatt, egy pláza és egy óriás lakberáruház mellett élve non-stop dugót kerülgetek. November közepén.
Tele a tinder norvégokkal.
Másfél napig megállás nélkül takaróba burkolózva gyógyultam, horgoltam, sorozatot néztem, a Bonest egyszer már kaszáltam a nyolcadik évad körül, most kapott még egy esélyt.
Ma a világ legszebb szemű pasija kívánt jó étvágyat a konyhánkban, sosem láttuk. Biztos odaképzeltem.
Még van két nap az antibiotikumból, ezek szerint lehet, hogy nem baktérium okozza a bajomat.
Pasikák jegelve, vasárnap este persze egyik sem írt, azóta megint az összes, nem tudom kezelni, úgyhogy sodródom. Úgyis szarul vagyok, nincs más dolgom.
A hobbim is jegelve, a legutóbb megismert szimpi pasi csábított pedig nagyon.
Korcsolyatanácsadást tartok cseten.
Új épületbe költözünk majd, megnézhetem az építkezést, kikönyörögtem, megérte nagyon helyes huszonéves srác haverkodott velem végig.
Rákérdeztem, miért nem nálam van egy jogosultság, amikor a jelenleginél nem is lehetne. Persze a jelenlegi ezen behisztizett (harmincas férfi).
Apám normális volt telefonban. Ezt fel kell jegyeznem.
Most, hogy tököm tele rendkívül ambivalens érzéseim vannak a munkahelyemmel kapcsolatban, megkapom egy sikeresen elvégzett 10 perces feladat után, hogy „Köszönöm szépen! Azt látom rajtad, hogy a munkád a szenvedélyed!”
Hiiiiihihi, hát nem helyesek? Én meg jól játszom. Mondjuk őket kedvelem.
Ma még rendrakós-takarítós este, pihi, holnap lemerészkedem megmozdulni, ha fizikailag lehetséges szélesebben mint magasan.
