A biológia csodája, honnan van állóképességem az egész nyári tunyulás után, de két órát végigugráltam simán. Elégedett vagyok, az éjszakai áramszünet miatt a szomszéd lánynak az erkélyfalamra telepített vinnyogó riasztószirénájával kevésbé.
Majd alszom valamikor máskor, például amikor nem görcsölök éjjel a mosdóban, nincs vihar, nem harsog a sziréna, nem csinálok programot hétközben hajnalig 6:20-as felkeléssel. Vagy nincs spontán hányingerem szédüléssel fél éjjel.
Addig szórakoztatom a kialvatlanságommal a kollégákat: amikor a harmadik telefonpartneremet nem hallottam a kagylóban (jaja, van vonalas telefonom bent, kiváltság!), mert 3 méteres körzetben négy ember dumcsizott egyszerre, akkor megkértem őket, hogy aki tud, mindezt halkabban tegye légyszi. Kettő értette meg, hatalmas előrelépés ebben a leszarom a másik munkáját csapatban. Végülis örülhetek, máskor úgy beszélnek hozzám, hogy közben valakivel telefonban vagyok.
Eleinte azt hittem, ez Kollegina és az én munkám leminősítése, de a múltkori áramszünet miatt másik irodába zsúfolódva kiderült, hogy mások munkájára is ugyanígy tojnak.
