Szemem alatt fekete karikák, zsong a fejem a kialvatlanságtól, hányingerem van (a gasztrós szerint a bélproblémáim egy része az idegeskedésre vezethető vissza, hurrá!), már második napja töltöm a fél éjszakát a vécén görcsölve, előtte randiztam már Őszhalántékkal, Jogászhallgatóval egy-egy este, jártam fodrásznál, vittem haza Anyut, amikor lelépett apám mellől a telekről, vásároltam ikeában ládákat, de hogy mikor lesz energiám átpakolni a több köbméternyi varróscuccomat, azt nem tudom.
Kezdődik a színház és a táncszezon, meg új hobbim legjobb estje is egybeesik a kedvenc zenészeim estjével is hetente. :(
Határidők vannak és nem kaptunk haladékot így, hogy nyolc napig megállt az élet és az informatika a cégnél, főnököm új pozíciója nekem pluszmunkát jelent és várható, hogy ismét két főnököm lesz, de közben egészen új feladatok is várnak rám októbertől, amire készülnöm kéne, hangosan zsong a folyosó, Kollegina ezért ordítva telefonál és senki nem csukja be a konyhaajtót kávédarálás előtt, mire tegnap ideült mellém fél napra egy vidéki kollégánk, hát, nem lehetett dolgozni.
De cserébe ma ezt a levelet írta:
„Jaj nagyon örülök, hogy megismertelek.
Levettél a lábamról.
Az autóban így jellemeztelek kolléganőmnek:
Hihetetlen csaj, tele energiával.
Ja és nagyon szimpatikus, hogy a melegekről így vélekedsz. :)”
Hát nem édes?
