Írok én hosszúakat, csak lefagy a notebookom és nem csinált biztonsági mentést.
Kb. a leírtak szerint alakult a hétvége, illetve Válófélbenlévő a baráti borozgatás után elsétált velem a belváros másik végébe, majd kijelentette, hogy ez már randi.
A(z ex)felesége tényleg nem száz, meggyőzött.
Nincs köztünk még semmi, írogat szépeket, minthogy „Le a kalappal előtted! Nagyon vonzó nő vagy és jó volt veled találkozni, beszélgetni. Remekül éreztem magamat a társaságodban, felvidítottad a napomat :)”, de vannak erős fenntartásaim.
Egyébként a főzés remek volt, csak utálom, ha tolmácsszerepbe sodródom, mert onnan nem vagyok résztvevője a társalgásnak, így volt ezzel TCsV párja is, úgyhogy társasozni kezdtünk a nemzetközi kavalkád közepén.
Vasárnap kimaxoltuk a kikapcsolódást, strand, nap, kánikula, majd kedvenc étterem, kedvenc cukrászdámban szüleimmel találka, majd felugrottunk egy puszira Keresztfiamhoz, ahol kedvenc druszám is fenn volt, így ottragadtunk, nem siettünk sehová végre.
Azóta próbálok pihenni, nemigen megy, Csillagszemű minden tehetsége ellenére sajnos nehezen tartja a dátumokat, az meg nálam lerázó tényező, pedig őt sajnálom, Szöszke tegnap jött volna, a vihar átírt mindent.
Nálam volt a legnagyobb a katasztrófa az újságok szerint is, fél méter vastag fák sorban az utcán, autókon, légkábelek az út szélességű pocsolyákban, egy leánderem nyomtalanul eltűnt(!) a teraszról, az udvaron sincsen meg.
Vizes ruhában hazacaplattam a lábszárig vízben, majd a kocsihozérve felhívtam a metrónál ragadt négy kollégámat, hogy várjanak, bemegyek értük, mielőtt vagy a villám, vagy a tócsába lógó troli felsővezeték agyoncsapja őket. Csoda, hogy a kocsi bírta a 40-50 cm vizet, hazadobtam mindenkit, szüleimhez beugrottam segíteni, kikapcsolódásul beugrottam a barkácsáruházba zárás előtt, mert az mindig megnyugtat, aztán vártam a következő vihart eleinte teljes áramszünetben (már az irodában is az volt délután), aztán a lakásban helyreállt, de a lépcsőház, környék sötétben.
Nem bírtam elaludni, a szomszéd nem tudta kikapcsolni a riasztóját, ami a közös erkélyünk falán vijjogott egész éjjel, még reggel is, nekem oda nyílik minden ablakom. Ő elment inkább otthonról, kösz.
Közben ma Csinikolléga mozdult megint rám és hívott el (nem), Jóképűújkolléga írta, hogy tegnap is remekül néztem ki, mint mindig (szerintem nem).
Ma kollégákkal iszom, majd Válófélbenlévővel és barátaival iszom, majd egy késői koncertre megyek bandázni, holnaptól már nyugi, „csak” a munka, meg végre eszünk halakat Bével.
Hétvégét meg üresen tartottam. Abban biztos vagyok, hogy pár program úgyis lesz, de ha most nem próbálok meg pihenni, gond lesz.
