Hajnalban felkeltem, elrohantam tornázni.
A tornászcsaj olyan szakértelemmel beszélt a táncokról, hogy kiszedtem belőle, táncolta ezeket huszonéve amatőr szinten. Gyanús volt, a laikus semmit nem szokott tudni. (<- nem megvetés, én sem tudok semmit a taekwandoról pölö)
Volt egy orvos, aki pár hete elvállalta a műtétemet, de én ismerősi javallatra a kollégájához fordultam. Tőle anno elnézést kértem, persze azóta többször belebotlottam, alig kínos.
Ma az adatfelvételi sorban állva (a pulton túl épp népgyűlés: Manyika, hol tartjuk a billentyűzeten az Á betűt?) épp beviharzott. Én oszlophozsimulva kimértem a menettempóját és próbáltam végig takarásban maradni. A patika előtti padon ülő nénik kikerekedett szemmel néztek. Nem láttak még nemzetközi kémet jóllakott Makány Mártának öltözve.
Megérte hülyét csinálnom magamból, a pasasba pár perccel később az épület előtt cigizve botlottam.
Aztán végre bejutottam az elfoglalt fodrászomhoz, akihez már 8 hét múlvára beírattam magamat, akkorra is alig talált dátumot. Jó, mondjuk zseni a fickó és hozzá hatalmas egyéniség vagy én bírom túlságosan a nagypofájú melegeket. Ez nem is az én hajamon látszik, ami megint a hozzám illő halálunalmas fekete hosszú haj maradt, hanem a kolléganőim elképesztően jól álló és természetes és irtó csinos frizuráin.
És külön jó érzés, amikor a fodrászom dicséri a hajamat, hogy szép, és mennyire hosszú és ne merjem levágatni és micsoda fénye van. Pedig nem egy hízlegős fajta, mint mindjárt meg is írom.
Aztán úgy éreztük, délelőtt tízkor itt az ideje bedobni egy felest.
Hozzá ezért nem megyek sosem autóval.
Utána megkérdezte, hová megyek ilyen csinosan, majd kedvesen lekurvázott, én meg egészséges önismerettel csak felröhögtem. Kihallgatta a ház előtt cigizve, hogy amikor tőle kilépek, útbaigazítást kérek egy címre, bár nem is oda mentem. Majd némi milyen gázak a nők, hogy tizenéves frizurákat kérnek és még mindig vasaltatják a hosszú hajukat, amikor épp a természetes hullám a szép párbeszéd után taxibavágódtam, imidzs megtartva.
A dokimhoz egy órával korábban érkeztem, de fogadott, a cégemet egy grimasszal lehülyézte, amiben némileg igaza van, de én megfelelek neki, 2-3 hét, és fejes a mozgásba. Óvatosan. Aha. Hogy lehet óvatosan mozogni?
Anyuval egy kávézó teraszán napoztunk, most vagy hazudik a MAC a fényvédelméről, vagy iszonyú erős a napfény, mert az én semmire le nem égő bőröm is megpirult, jesszus. Bementünk a közeli virágoshoz, meséltünk neki az épület történetéről, kért pár fotót, holnap viszem.
Mivel az egész várost felbontják, de még a mi utcának is(!!!), ahol a madár is épphogy jár, mindenfelé fogadhattam néhány útépítőmunkás füttyögését, egy jaj de csinos vagy beszólást és egy fiúk, munkaszünet! felkiáltást. Ja, meg az öreg szakállas bácsi is utánamszólt dicsérően az utcánkban.
Aztán beköszöntem a kerítésen az öreg néninek, akinek szoktam, ő lestoppolt, hogy mondjam már meg, ki vagyok, mert mindig köszönök és tudja, hogy hasonlítok a szomszédjában lakó lányra, de nem az vagyok. (Az a csaj ápolatlan, na mindegy.) Úgyhogy a cseresznyefa levelein átszűrődő napfényben, verébcsiripeléssel kísérve a kiskertjének kapujában állva beszélgettünk egy órát, 85 éves és most írt a helyi templom (lásd még apám) újságjába egy irodalmi-vallási párhuzamról cikket, matematika-fizikatanár volt, beszél és tanított négy nyelven, most újra akar zongorázni, mert lánykorában, ugye, tanított az én iskolámban jóval előttem és most hallotta a kórusát jóval utánam, beszélgettünk versekről, matematikáról, hogy milyen lépéseket ajánlott a minisztériumban, hogyan fejlesszék a pedagógusoktatást, őt még Öveges professzor tanította, és a fiai külföldön, ő egyedül.
És vigyek a kertjéből nyugodtan pár kiló cseresznyét, most érik...
Szeretnék vele máskor is beszélgetni. Visszarepültem a gyerekkoromba, ugyanez a kertváros, csacsogó nénikék, verébcsicsergés, béke, nyugalom, somfordáló macskák és bicikliző, mosolyogva köszönő postás, mindenhol megállok, csodállom a virágokat és játszom a kutyákkal. A mai délután időutazás volt. És kincset találtam egy ártatlan kinézetű, okos és művelt nénike személyében.
