Jól van, megy ez. Holnapra is hagytam munkát, annyi a nyakambaszakadt. Szokásos káosz, egyszerre ezer ügy párhuzamosan, Kolleginának fogalmazás-segítős, mindenki mindent hosszan mesélős napok.
Tucatnyi de jó hogy látlak és két puszi, még tucatnyi nem puszilkodós.
Nem vagyunk puszilkodós kollégák, meg is lepett.
Végre sikerült tökéletes kontyot alkotnom és nem esett szét, maxiszoknyám hozzámnőtt, többet le sem veszem, smink is fennmaradt.
A drogériában spóroltam nagy összegnél 25%-ot, a kedvenc kellékboltomban összesen 25%-ot fizettem, sikerült úgy kihozniuk. A hat eladó és két tulaj tudja a nevemet, az új alkalmazott nem, hátul kvaterkázok ismerőssel, hallom a saját nevemet: már tanítják az új eladónak, ki vagyok, mire kimentem, kérdezte, hogy meggyógyultam-e, mert hallja. Oh.
Bizniszeltem anyagokat, cserébe olyat varrtam, aminek nagyon örültek.
Rossz helyen szálltam le a villamosról, így Békához közelebb voltam, mint az otthonomhoz.
Sikerült finom sós rágcsa receptet ajánlanom, szerintem nem gondolta végig Bé, hogy a készítése rám van szabva, órákig kell pöcsölni vele. De finom. Tényleg.
Ma csak takarítás, rendrakás, főzés, varrás egy kicsi, holnap hajnalban randi Őszhalántékkal, aztán munka, majd táncosokat nézek (táncolni akarok!), aztán TCsV párjával koccintunk, aztán menüt kéne kitalálni, este ugye a lenti iszogatás, vasárnap délben bevásárlás, T-vel főzögetés-sütögetés estig, majd kezdődik a hét.
Mondom, sikerült visszalendülnöm a régi körforgásba.
