Biztos pms-em van.
Meg helyettesítek is, a sajátom is dupla már alapból és határidőink is voltak a héten, Kollegina táppénzen.
Elegem van. Kolleginával hét éve dolgozom együtt, azóta vagy valamelyik gyerekkel kéthavonta táppénzre járkált (kéztörés, ilyenek, nem betegség legtöbbször szerencsére, azért minek is, meg nagyi ott unatkozik mellesleg), vagy egy éve a férje betegeskedik, úgyhogy akkor azért kell megértő legyek. Totálisan, de durván elhanyagolja magát, az egészségét, persze állandóan lerobban. Vagy orvosnál van, vagy vizsgálatokon.
Fiatalabbak nálam.
És akkor majd hétfőn kiderül, hogy legújabb műtétje esélyesen jövő szerdán lesz, amikor az EGY nap szabimat kivettem volna, mert a következő napokban csak akkorra tudnék valamit szervezni, amit nagyon szerettem volna!
Más helyettes nincsen, aki felmerülne, annak kell most a lelkét ápolnom, mert otthon van depresszióval. (Igen, hivogatom, mert jófej vagyok és a végletekig terhelhető, és bár két utcára leszek a tánctól vasárnap, de vissza kell jöjjek Pestre érte, hogy elvigyem, mert gyógyszer mellett nem vezethet. Nekem meg hóvégén nem nagyon van benzinem.)
Két hét szabim van még idénre(!), egyetlen egy napot akartunk. Egyet, de csak akkor tudok. Arra sem mehetek.
Kiborultam!
És ma már meghallgattam az egyik kolléga kirúgását és panaszát, egyik apuka ovis problémáit, egyik e.ü. problémáit, egyik szülei problémáit, másik szülei problémáit, miközben triplán dolgoznom kéne és az senkit nem izgat, amikor a fenti Kollegina visszarendelt táppénzről és kétmankóval, csonthártyagyulladással jártam be dolgozni mert ő írt, hogy nem bírja egyedül, vagy hogy betegen is bejövök, hogy munka előtt intéztem a száz gyógytornát, hogy ebédidőben nem megyek ki soha, most legalább havi 2-3 tornát akkorra tettem, de még ezt is szégyelltem.
ÉS ELEGEM VAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
:(
