...és pofabefogásra tanít. Ki nem szólt, csak bégetett, az kapott dicséretet.
Bár erre már apám megtanított gyerekkoromban.
Pedig TCsV annyira felhúzta az agyamat, szombat délután is szórakozott az időnkkel (többünkével), ma szól, hogy nem is ér rá, amikorra terveztünk mindent, egy színház miatt, a párja ezzel foglalkozik, kicserélhetnék a jegyeket.
De az a bosszantó, amikor valaki úgy lebegtet programot, hogy előbb megígéri, majd eltűnik, majd sokadik rákérdezésre, gyanús hallgatásra, bennem növekvő gyomorideggel napokkal később, határidőhöz közel irtó sok vigyorgó fejecskével és mosolyogva jelzi, hogy ja bocs, nem. Legalább erőltetne egy kis szomorúságot magára!
Volt olyan, hogy egész nap bkv-ztattam a tánccuccomat és ha este az utcán, próbára indulva nem botlok bele az utcán, ki sem derül, hogy ne menjek a világ végére, mert nem lesz. Jaaa, megírta hatkor az emailt. Én meg nem voltam gépközelben.
De befogom. Ezek miatt émelygek állandóan.
