Tobber életblogja

Már megtörtént, hogy vizeletben fekszem, így elsőre fel sem tűnt.

A kórházban fekve kértem ágytálat, ha már napi 3-4 liter vizet itatnak velem és nem engednek felkelni.

Hozott a nővérke, betette, de úgy tűnik, nem túl ügyes: szépen belepisiltem mellette az ágyamba.

Hívtam, szólok, végül csak felállíttatott, a széken szédelegtem, amíg kicserélte a lepedőt.

Visszafeküdtem, egyszercsak érzem, hogy a hálóingem és a rajta lévő köntösöm is a derekamhoz tapadt a lepedőn átütő vizelettől.

Ekkor nagy kedvesen megforditották a matracot.

Új lepedő, öltözhettem át, persze a bőrömet nemigazán tudtam letisztogatni, az volt a legkisebb gondom.

Annyit kértem, hogy a spinális injekció leragasztását cseréljék már le, az ne tocsogjon a pisiben napokig.

Itthon sűrűn leizzadok a fájdalomtól, tornától (vagy a kettő együtt), okés az izzadt lepedő is.

De ma gyanúsan vizes volt a hátam alatt.

Azt remélem, hogy nem pisiltem be, izzadtság nuku.

Az ásványvizes palack kupakja nem zárt, mellémfolyt kb. a fele.

Legalább elfoglaltam magamat az ágy hajszárítózásával.

...és még mindig feleslegesen udvarias vagyok, ma hagytam, hogy valaki nekem rinyáljon azon, hogy izomláza van.

Baaaazd meg, egy év izomlázat menzeszgörccsel kiegészítve elcserélnék most!

Miért gondolják, hogy ha úgy hívnak fel, hogy ugye ma már jobb a kedvem, akkor nem fogom elmondani, hogy pocsék a kedvem, a szivem a torkomban, rettegek, amitől hasmenésem van, ami jelen körülmények között bonyolult dolog.

És fáj, zsibbad, éget, lüktet, viszket, húz, görcsöl, és még hetekig nincs fény az alagút végén! :((((

Tobber bőg. Megint.

NEM AKAROM EEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEZT!!!!

Ba azonnal hallotta a telefonban, hogy baj van, de ha azzal biztat, hogy leszek még oszlopos tagja a tánccsoportomnak, akkor nem hagyhatom ki a poént, hogy én nem akarok oszlopot táncolni.

Kedvenc nagynénim nagyikám elvével dobálózott, egyik sem megy el sok éve orvoshoz, mert úgyis csak bajt talál. Mondom: most szóltok???

Közel 94 éves nagyikám erőt, egészséget, vidámságot kíván. Hát most neki kezdjek el panaszkodni? :)

Keresztfiam anyja felajánlotta a gyerekek technokol ragasztóját a nehéz percekre.

Öccse pálinkafogyasztásra biztat, megegyeztünk, hogy nincs hatással a vérhigító injekcióra. Inkább azért nem iszom.

Meg kell állapítani, hogy akkor vagyok ilyen letört, amikor rég mozoghattam (igazán úgy kb. 8 hónapja), és rég kekszeltem (kb. 4 hete). Nem tudom, melyik a durvább, de meglátszik rajtam!*

Ma már sokan ne hívjatok, több szakítást, kirúgást nem viselek el mára... És ne dugjatok mókust a szátok elé, mert úgy nehezen értem!!!

*Ja, meg fájdalommal kell élni az életemet 8 hónapja, az sem vidám, idióta bkvs társak és sok emberes munka mellett...

Most jön ki minden félelem és fájdalom, ami felgyűlt hónapok alatt.

És mi van, ha nem sikerült?

És mi van, ha nem úgy gyógyul?

Mi van, ha senki nem merte elmondani, hogy ezzel tánchoz szükséges finommozgásra már nem lesz lehetőségem?

És ez még fél év, mire kiderül!!!!!!!

Lehet szavazni, hogy okos ötlet-e most további táncvideókat megnézni, hogy ösztönözzön minél keményebb gyógytornára, vagy nem kéne kést forgatni önmagamban, amikor hónapokig még a futás is tilos...

Valaki kiposztolt egy táncfelvételt a fb-ra.

Bőgtem, ahogy végignéztem.

Itt fekszem az ágyban, a lábam egy sínben mozgásképtelenül, és így is fáj. Soha nem fogok én már így táncolni. :(

Pedig anno ők is hívtak maguk közé.

Ez nem egy sikeres hét.

Én csak itt fekszem és rettegek, hogy elvesztem az állásomat, de egyik unokatesómat szépen leépítették a közszférában.

Akad, akit a párja épített le a környezetemben.

Én meg Mr Faxkalapot, akit Drpr alábbi buzditásával én küldtem el nem szépen a fenébe miután leőszintétlenezett csak mert nem magyarázkodtam a döntésemért.

Miért kell miértekre válaszolni, ha nem akarok randizni valakivel, akivel 3 dumcsi alatt többet gondoltam zárdábavonulásra mint a szavaira?

Én mindig hasonlóra buzditom az ismerőseimet, de utálok megsérteni bárkit.

"Valami félreértelmezett jólneveltségből semmit nem kell önmagára erőltetni, semmiféle rejtett vagy nem rejtett elvárásnak, ha taszító, nem szabad akarni megfelelni.
Azt is értem, hogy ezen a "kényes" területen nagyon nehéz feed backet adni a másiknak. Még a legszelídebb jelzés is bántó lehet. De nem bántóbb, mint az a viselkedés, amit ez a visszajelzést "kivívja"!!!"

És visszatérek hétfőn dolgozni, egyelőre sok nyitott kérdés van, főleg a nem fogok-e leájulni a székről.

Kicsit átszervezem a megszokott életemet.

Most még nem járhatok el esténként, mert egy órát sem nagyon lóghat a lábam, fel kell rakni, így a kocsma, színház, hangverseny alapból kimarad. De hosszú távon is meggondolom, akarok-e ennyi hangversenybérletet, hogy állandóan éjfél után kerülök ágyba, másnap az irodában hulla vagyok. Vagy hosszú darabokra sem akarok eljárni.

Egyébként is jobban szórakoztatott mostanában 1-1 táncház, ahol beszélgetni is lehet, vagy egy könnyű vacsora valakinél.

Egyelőre sokat kell gyógytornázni, minél többet otthon is, egyedül is. Az is sok idő.

És le kell fogyjak.

Fél év alatt kb. 10% feljött rám! Nyilván, a májusi baleset óta nem tudok rendesen sportolni, műtétek, közte személyi edző, nem az igazi.

Meg ennem is kell a gyógyszerek, gyógyulás miatt. Na majd hétfőtől jöhet apu cukkinis lecsója tonnaszámra, az a legjobb!

Van itt olyan, aki szintén nem mozoghatott és le tudott fogyni, akár sima diétával (ennyi mozgás mellé nem ehetek majd 1000 kcal felett!), vagy evett-szedett valamit?

Komolyan érdekelne, eddig az 1200 kcal plusz napi néptáncban/korcsolyában hittem, de egyelőre még menni sem nagyon tudok. Help!

Hat hétig heti háromszor megyek a gyógytornászhoz. Beszélgettem vele, a kérdésemre, hogy a hatodik hét végén ugye néptáncolni fogok, azt mondta, hóóógyne, majd meglátod!

Ilyen gyógytornászt kerestem! :D De nem veszem igéretnek.

Ígéretek eddig arra vannak, hogy egy hónap múlva levesszük a sínt, április körül kocogni kezdhetek óvatosan, nyárra első tánclépések, ősszel táncpróba-fellépés.

Ha addig marad tánccsoport. Mondjuk nekem épp jó, hogy sztendbájolnak, mert nem maradok le új koreográfiákról.

Bár a doki szerint még maradhatnék otthon, de mehetek is dolgozni, ha végig felrakom a lábamat.

Megyek dolgozni, látom a híradóban, omladozik a kapitalizmus.

Mankó még pár napig, de ne tömegközlekedjek márciusig, barátok szállítanak be dolgozni, tornázni. A sín még marad kb. egy hónapig éjjel-nappal, de már nem teljesen merev, kaptam plusz 20 fok hajlítást. Pont elég, hogy felpiszkáljam a cipőm kb. 5 perc alatt. De legalább fel tudom venni! :D

Harisnyát nem tudok hordani a tépőzáras sín miatt, de macskanacit igen, kicsit alteresre vesszük a figurát és végre szoknyában fogok nyomulni.

Heti háromszor járhatok a kórházba gyógytornára (igeeeeen!!!), meg itthon tolhatom, amennyit csak akarom.

A lábszárzsibbadás és helyenként érzéketlenség az elvágott idegek miatt van, reménykedünk, hogy fél év alatt múlni fog. Körbe kell rajzolnom filccel és figyelni.

A filc esztétikailag már nem tud rontani a testemen. :D

De szerencsére tél van, be kell öltözni nyakig. Mankóimra juhászosan támaszkodva Ba-t vártam, hogy előjöjjön a parkolóból, amikor egy vadidegen, igazi negyvenes ezüstróka jött felém a kórház udvarán, rámmosolygott, és egy szexi hellóval üdvözölt. Izé, helló, meg mosolygok, de ilyen tuti pasinak nem fogom most mutogatni a zsiráffoltos és filctollazott testemet! :)

Biztos lerítt a fejemről az öröm, hogy végre embereket látok, mert a doki is kétértelműen poénkodott, meg csak kiszedte belőlem, hogy állandó kísérőm, Ba csak a barátom. :D

A mai nap margójára:

Nagyon remélem, mától csak jobb napok jöhetnek, kicsit sok volt ez, főleg lelkileg!

De testileg is kihívás, el kell kezdenem feltornázni (szó szerint) magamat a hétfői munkakezdéshez, mert mennem kell dolgozni.

Az egész napi fekvés után felkelek ülni fél órákra, de a hidegvíz lever, szédülök.

Ma fogtam Ba-t, elvonszoltam magammal lépcsőzést begyakorolni (három emeletet kell naponta majd le-föl mennem sínnel, mankókkal, jelenleg úgy tíz perc a szintidőm lefelé!), meg elmásztunk az utca végéig.

Ezt oda-vissza 1 óra 2 perc alatt abszolváltuk. Van még hová fejlődni.

Közben elmagyaráztam a kiskrapeknak, aki a múltkor simán leutasított a járdáról, hogy mire jó a mankó, meghallgattam egy néni tanácsait, hogy gyógytornázzak, egyet hogy lesz ez még gyorsabb, a legaranyosabb egy bácsi volt, aki fütyörészve etette a kutyáját, ő csak rámmosolygott. Cuki ez a környék napközben. Meg ha akarnék sem tudnék elhúzni a tanácsok elől... Kedvencem az utca öregasszonya, aki mindig átkiabál, hogy Tooooobberkém, hoooogy vaaagy. Ha valaki nem tudná a keresztnevem még a kerületben. :)

Esti mosdás után nyitott sines terepszemle: a combom felére satnyulva, a vádlimnak semmi izomformája nincs már (ami elnézve a tavalyi képeket nagy munka!), a térdem fura helyen bevizesedve, az egész lábszáram ég és lüktet, fura foltokban véraláfutások több helyen, a sín feltörte a bőrömet, a varratok a legkisebb rondaság. A hasam szitává injekciózva és tízforintosnyi lila foltokkal teli.

Jobb is, hogy a munkába már fel kell öltözni, így nem látom. A sín Anyu nadrágjaiba belefér (mármint a lábam is benne van), laza lasszótechnikával fel is tudom venni, lefeléhúzás még nem megy.

Itt tartok, holnap kontroll. Próbálok nem elájulni az erőtlenségtől.

Höhö, számvetem az életemet és egyszerűen nem fogom fel, hogyan lett két diplomám aligtanulással, vagy hogyan éltem 17 és 29 éves korom között szinte mindig valami férfival.

És hogy mennyire a múlt része mindkettő, nulla kihatással a mostani életemre. Mármint nem a mostani fekvésre, a mostani évekre.

Ahhoz képest, hogy fél napig nem volt net, mostanra sikeresen rátaláltam a SoDi, recskaboy és hasonló botrányvonulatra.

Érdekel, hogy hol csúszik félre egy ilyen beteg személyiségnek az élete. Aki minden botlását megmagyarázza önmagának ahelyett, hogy egy hülye voltam mondattal lezárná. Jaj, sok ilyet ismerünk, de ez megaciki...

És végre visszatértem a szervezetem órájához, ilyenkor imádok ébren lenni, csak délig ne szóljon hozzám senki. Azaz teheti, csak nem válaszolok. Bár állítólag nem vagyok goromba, csak együgyű. Nem tudom, olyankor alvajárok. Most persze kakukk.

Anno így tanultam a vizsgáimra. Éjfél és reggel között fogott az agyam. Csak a reggeli vizsgákkal szivattak meg nagyon. :)

Ma megküzdöttem egy újabb nap fekvéssel, teljesen letört, hogy a lábamat felemelve ugyanazt a reccsenést éreztem mint amiért (sok más okon túl) meg lettem műtve. Szal most nem látom a fényt az alagút végén.

Fosok, hogy mire leveszik a sínt hetek(?) múlva, addigra újra ugyanolyan rossz lesz.

Picsáááába!!!!!

Ma Őszhalánték fél órában telefoncsacsogott, Ba egy teljes órát, ő totál elképedt, hogy mennyire elkeseredtem, nem sűrűn látott ilyennek. :((((

És még Mr Faxkalapot sem bírtam lerázni egy udvarias nem illünk össze mondattal, magyarázatokat akar, meg hogy miért egyedül döntöttem. He?

Sosem volt köztünk semmi, három szimpla beszélgetés alatt is eluntam az életemet. De hogy nem voltam őszinte, mert ő egyáltalán nem vette észre, hogy nem bírom (lásd péntek estém), azt kikérem magamnak.

Úgyhogy akkor nem leszek kíméletes, megírom, miért tartom gáznak.

Jó passzban kapott el a szerencsétlen, de megérdemli.

A pain szó motoszkált bennem egész nap, gondoltam, keresek a fejemben valami jó kis dalt hozzá.

Ez ugrott be akárhogyis. Bocs.

Nézegetem a kreatívosok alkotó sarkait,  jó zsúfolt, levegőtlen, "porszagú" mind. Aztán belebotlottam ebbe a gyerekszobába, és nem értem, mi fogott meg rajta, próbálom fejtegetni.

A fehér padló borzalmas. A tapéta színe és mintája oké, de nem tapétának.

Utálom a fehér alapon türkiz-pink szobákat, pedig a színösszeállítás kedvencem, lehet horgolás (most is hasonlót készítek), vagy az egész legújabb tilda-könyv, amihez féláron jutottam hozzá.

Nem tetszik, hogy nincs benne növény, nekem sok van.

A fotel, az erkély, a világosság, a fa a ház előtt bejön. De ezek nekem is megvannak! (Fotel helyett kanapém. Kényelmesebb feltett lábbal ülnöm. Főleg most, amikor az egyik láb nem hajlik.)

Kuckós. Az mindenképpen. De a hálóm nekem is az. Próbálom lelopni a trükköt, de nem megy.

Még mindig vadászom a megfelelő szoba falszínre, a fejemben az is naponta változik.