Ma arról szeretnék mesélni, hogy ahelyett, hogy befejezném a csipkeszoknyát végre, inkább a régesrégen readerbe tett, de alig olvasott Anyuson rágom át magamat. Remek stílusú nő.
http://anyusblog.blogspot.hu
Nagyon frappáns stílusú a csaj, Lustanyu megszűnésével kell a gyerekes pótlék.
Állítólag ma este Gazpömpölléres bejegyzés is várható.
http://pompoller.blog.hu/
És akkor még nem végeztem Panamericanával (főleg, hogy most is íródik), ami goldenblog díjat kapott és a legszórakoztatóbb magyar nyelvű, némi szubjektivitással és humorral átitatott utileírás. Sztyuvival egyetemben.
http://panamericana.blog.hu
http://sztyuvi.blog.nlcafe.hu/
És mindkettőnek volt előzményblogja is, akit érdekel, küldöm mind az ázsiai óriáskörútról, mind az Abu Dhabii beilleszkedésről.
És akkor jönnek az új HIMYM részek angolul és van még egy totemoszlopnyi könyvem, vannak barátok, tánccsinálás és -nézés, hobbik, randik, kacatszelektálás és totális lakásrendezés.
És pocakfrusztráltság. Az főleg.
(Nem, nem én. Nekem nincs pocakom. Engem nem frusztrál a pocakom.)
Nem akarok varrni, úgy érzem. Ha viszont mindent nájlon fog fedni és évekig festékcseppeket kapargatok, akkor nem is lesz befejezve, én mondom.
Addig szavazzatok levélben, hogy géppel vagy kézzel varrjak csipkét. (Előbbihez be van állva a hátam, második kb. 10x annyi ideig tart.)
