Vannak elfeledett fóbiáim. Mármint nem múlt el, csak reménykedtem, hogy az általános iskolai tornaórák után soha többé nem jön elő.
És akkor venni kellett a labdát, térdem közé fogni hogy ne terpeszbe érkezzek, rogyasztani, és egy 20 cm-es emelvényre felugrani és hátra vissza. Fel-le tíz percig.
És én félek hátrafelé leugrani bárhonnan. Na. Nagyon. 20 cm-ről is.
Hát ezzel telnek a héten a gyógytornáink, meg bakkecskeként végiggaloppozva a csarnokon, oda-vissza lábköztlabdával pattogva. Aha, bírom nagyon! :)
Hétvégén kéne futni menni, de kicsit sokat lefoglal CBA. Ki tudja, lesz-e még ilyen fiatal szeretőm valaha, kihasználom, hogy lelkesedik.
