Úgyegyébként megvagyok, fáj, meg gyenge vagyok változatlanul. Továbbra is hoznak-visznek dolgozni, máshová sem erőm, sem lehetőségem eljutni, örülök, ha tetűtempóval összedobom a háztartást, önmagamat.
A levél meg nem válaszolásokat, kérlek, ne vegyétek magatokra.
A torna egyre kegyetlenebb, most a sláger a földön fekvés, sarok alatt egy nagy ülőlabda imbolyog, térd között egy kis labda akar kiugrálni, egyenes lábbal medence felemel, megtart, láb behajlít, megtart, kinyújt, majd lerak a csípő.
Mintha csípőfogóval tépkednék a beültetést.
És tök elégedetlen vagyok, képtelen vagyok szabályosan megcsinálni, mindig el akarok dőlni.
De valszeg másnál is ez lehet, mert a gyógytornászt nem zavarja.
A mai nap remek, Ba behozott dolgozni és elmesélte, hogy hétvégén elugrik síelni. Mire felértem az irodába, már bőgtem. Hetek óta síelni akarok menni, egy éve erre várok!
