Mai státuszjelentés:
A tegnapi fáradtságot ma délelőtt sem nagyon pihentem ki, de azt hittem, lesz erőm a 10 perc alatt ható hajfestéket Anyuval feldobni (innen köszönet Bének érte, irtó szép színe lett!), mert már nagyon lenőtt a hajam és kb. 30-35%-a ősz sajnos.
De a tíz perc felkenés, sín hullazacskóba húzása is kifárasztott, és amikor ájulásközelbe értem hideg verejtékkel, látásvesztéssel, fülzúgással, akkor utolsó lendülettel visszamankóztam az ágyba, ott ájuljak el, ne Anyu karjaiba.
Szal kicsit tovább hatott a hajamon a festék, mire összekaptam magam, hogy lemossam. Azóta is szédülök, de a délutáni lányvendégek (lásd a lenti nemek közti különbséget) körbeugráltak, készítettek sütit, forralt bort, összepakoltak és elmosogattak maguk után.
És ha már vagyok olyan udvarias, hogy kikísérem őket, ott nem kezdtek bele új sztoriba az ajtóban mint a tegnapi tette, míg én már imbolyogtam a mankóval...
Na, így azért normálisabb egy beteglátogatás, nem? :)
Még így is kifeküdtem mostanra.
