Nagyjából addig tartott a boldogság, míg ki nem mankóztam psilni és a vér a lábambatódult. Irtóra sajog, lüktet mindenhol. Amint tudtam, visszafeküdtem, de addigra már a téljes vádlim, a hátsó combom görcsölt, húz a négy vágás, a vágásrafeszülő nehéz sín, zsibbad a lábfejem nemtommitől.
Hát, ez nem az a szabadság, amire vágytam így... :(
Ma megpróbálok már 4-5 perceket ágyon kívül tölteni többször is, hátha megszokom a fájdalmat. Csak még nem vettem rá magamat. :(((((
