Tobber életblogja

Boldog apró pillanatok.
Ezeket nagyon szeretem.
Fekszem az ágyon a szépséges lakásomban, a tetőterasz ajtaján túl óriási szemekben hull a hó.
A kezemnél finom kávé. Mellettem széthagyott horgolás, fonalak a szivárvány minden színében.
Csend.
Szeretet.
Mindkettő körbevesz.
Csapatok alakulnak, ki mikor látogasson meg, bár egyelőre nem is vagyok igazán fogadóképes.
Olyanok jelentkeznek be, akiket "békeidőben" ritkán látok.
Mailek érkeznek, mobilról kezelhetetlen tömegben.
Barátok. Táncosok. Kollégák. Korisok.
A betegségnek köszönhetem, hogy így egybesűrítve felmérhetem, hányan aggódtok, féltetek.
Még azért is, hogy éhenhalnék.
Csak kiejtettem a számon apámnak(!), hogy a padlizsános görög lecsót imádom fetával, hazafelémenet bevásárolt, már főzi is, bár sosem csinált.
Mindenki édességgel készülne ide, gyümölcsöt kérek inkább.
Majd. Ha fenn bírok lenni.
Addig fekszem.
Nézem a házfal hőjétől mandinert kapott pelyheket.
Hálás vagyok a Jóistennek. És nektek.
Jó dolgom van. Még így is.