Szétesőben a tánccsoportunk.
Nem, nem miattam.
Bő két éve, amikor beálltam, még kilenc lány és nyolc fiú táncolt ott, plusz 1-2 szatelit.
Most ugye én nem tudok járni (próbára, meg úgy egyébként sem nagyon :) ), egyikünk terhes, kettő próbára nem jár csak fellépni, egyet kirúgtak, egy külföldre ment táncolni, egy eltűnt, egy egyetemi állást kapott és alig ér rá, egy pont próbanapokon dolgozik, egy havonta többször jár külföldön, egy mellette sportol egy csapatban sokszor összeérő edzésekkel, egy most jelentette be, hogy nem marad tovább, egy mindig hisztizik, két kölök megunta az előbb említett hisztijeit (na jó, TCsV-éét is), egy profink csak Pesten lép fel, nem ér rá utazgatni velünk. A szezonra már alig volt fellépésünk, próba meg az út (azaz október vége) óta semmi.
Hát, hiába sietek a felgyógyulással talán 1-1,5 éven belül, már csak hűlt helyük lesz, ha nem kapják össze magukat.
Pedig az ország egyik legjobb hírű amatőr együttese, kiemelkedően virtuóz táncokkal, állandó vastapssal, márpedig ismerjük a közönségünket, finnyásak hozzáértőek.
Jó-jó, ezer másik csapatba beállhatok, de ez fájna, ha szétesne. Annyi angolgyakorlást tudást, összetartást, szeretetet, barátokat kaptam itt.
