Május, azaz a (remélhetőleg ideiglenesen) mozgássérült életem kezdete óta nyilván nem ugrálok heti tizenórát, le is lassult az anyagcserém annyira, hogy tehénné híztam hogy nem bírok húst enni, mert rosszul leszek tőle. Én, aki régen csak húson elélt volna bármeddig. Kolbászon, fokhagymás husin, sült csülkön.
De a só-bors-fokhagyma ízkombó nagyon hiányzik. Fokhagymás a pirítósom, a tejfölös tésztám, a paradicsomos tésztám, a fokhagymás tésztám, de az igazi megváltás a só-bors-fokhagyma-függő kényszervegáknak:
a padlizsánkrém.
Tonnaszámra.
Friss sajtoskiflivel. Amit Ba-val vásároltam ma este. Megint hazahozott, felajánlotta, hogy beugrunk boltba, egy órát csavarogtunk végül.
A francba, ez a cukiverziója nagyon hiányzik. Kár hogy tudom, milyen valójában! :(
