Nem ugranak be gyerekkori ételkedvenceim. Biztos egyszerűek voltak és olcsók, mert kevés pénzből éltünk és családilag hívei vagyunk az egyszerű ételeknek.
- Lángos, tutira, most is kedvenc.
- Kolbász bármilyen formában. Kenyér nélkül, harapva. A családi legendárium első oldalán szerepelek vele.
- Az oviban a csirkebőrke, külön hozták ki párunknak. A szárnyashúst azóta sem szeretem.
- Spenótfőzelék, talán bundáskenyérrel.
- Galuska, csak úgy magában.
- Nagyi smarnija.
- Nagymama kávés grízes úszó szigete, most találtuk meg egyik unokatesómmal a receptjét valahol a sutban.
- Ribizli. Evergreen.
És most ünnepélyesen megengedek magamnak vacsorákat, amiket hónapok óta nem, mert szép lassan felőröl a fájdalom, meg a türelem, hogy ne vegyek be gyógyszert rá. De hogy mellé még állandóan éhes is legyek? A mai doki után rohanok tejfölt vásárolni.
