Tobber életblogja

http://flood.blog.hu/2010/04/11/exit_poll_lego

Ma eddig elmentem Anyuért, elvittem szavazni, a szomszédba átslisszoltam narancskiküldött apunak odaadni a kiskátéját, hátha kell, aztán kioktatott, hogy több pasim nem eszik náluk ha nem akar elvenni, aztán átmentem egy harmadik körbe én is választani.

Ott a bácsi azzal fogadott, hogy jaj de jó, hogy megérkezett, magát vártuk már reggel óta, de örülök! :)

Érdemes 6 cm sarkú lakkcipőben lófrálni vasárnap Zuglóban. Aztán végigsómenezte az ottlétemet, az ifjú küldött-társak csak vigyorogtak, édes volt.

Aztán Anyu átjött, ő tokányt főzött, én újabb adag trüffelt, őt haza, apunak bedobtam szendvicset, majd most csokigolyógyártás, nép összeszedése és irány tovább táncolni. Ma lefogyok fél kilót ezzel! :))

Az úgy van, hogy mindenkitől begyűjtöm a szeretetmorzsákat, vagy egész szeretetkenyereket, oszt semmit nem a terv szerint művelek.

A lenti buliba nem mentem be. A hokimeccshez nagyon beállt a hátam, féltem, hogy megfázom. A ma reggeli kondit is lemondtam u.ezért. Tegnap este a második táncnál kiderült, hogy ahhoz is fáj a hátam, ezért a zifjúsági szekcióval bandáztam végül, (amíg az engem sofőrnek használó Anyukám végre megunta a táncot és továbbindulhattunk,) 1-2 kölyöknek tiszteletbeli nagyanyja vagyok, ugye, hát nevelni kellett őket.
Ugyanitt többen örömmel a nyakamba borultak, milyen régen láttak.
Előtte békáztam, megcsodáltuk, milyen gyönyörűen állok be az új kocsival a parkolóház szűk parkolóhelyére a H&M sorában megtudtuk, melyik filmet érdemes megnézni és elemeztünk harisnyakombinációt, mégelőtte láttam táncosokat fellépni, de a köztük nyekergő néniknél kiódalogtunk a teremből, olyankor a közönségből egy néni jó hangosan mindig utánunkkiáltott, hogy unalmas a műsor, menekülünk? Á nem, csak megint az a fránya rosszullét. :D
Ugyanitt TCsV személyesen is gratulált/ölelgetett/körbeugrált a szakítás miatt, amit már előtte is megtett amikor egy sms-ben értesítettem őt és azonnal hívott örvendezve, hogy egy ilyen életszerető(?), belevaló, vidám és sokszínű egyéniség végre lerázta azt az unalmat és büszke rám, kiderült, hogy egyik tánccsoporttársam már közel állt ahhoz, hogy maga menjen oda Ba-nak megmondani, hogy kopjon le.

És a táncosok már számontartanak, mert amikor TCsV-hez és csoporttárshoz közeledtem, akkor hátulról jött egy vidám motyogás, hogy végre az x tánccsoport is ideért... Jé, nem tudtam, hogy tudnak rólam, hol táncolok!
Anyunak kifejtette a születésemtől ismerő barátosnője, hogy már régen csodálkozik, miért csak most tettem ki Ba-t, mert ANNYIRA látszott rajtunk, hogy nem illünk egymáshoz, ő egy unalmas, otthon ülő, fotelban tévézgető pasinak tűnt és nem is értette, mit keres mellettem.
18éves is örömködött, ő tanúja volt Ba egy monstre hisztijének, azóta szurkolt. Ellene. :D
KedvencFotósom felesége áthívott magukhoz, ha erről akarnék beszélgetni. Erről nem igazán...
Naszóval eddig pipa.

Most kéne menni választani. De kire voksoljak????

Levélidézetek:
Kolléga továbbított levele alján: "Tibi, itt a converse cipők linkje a kolléganődnak, a tortát intézed?"

"te képes vagy akár középtávon is kibírni ilyen érzelmi defektesek mellett, és eltűrni a felháborító baromságokat"

Erre: "Szvsz most örül a húsz éve megszokott agglegény-szabadságnak" Válasz: "=annak igazolása, hogy szociopataként alkalmatlan kapcsolatra"

Lehet, hogy ne menjek hokimeccsre, ha a keddi próbán három órát uráltunk egy szál izzadt trikóban, miközben egész napra nyitvafelejtették az összes ablakot és 13 fok volt végig, úgy megfázott a hátam, hogy nagyon beállt? :S

Életem legrövidebb bulija. :)

Délután elaludtam, Szomi ébresztett a telefonjával, kikérdezett, kidobtam-e Ba-t és rábeszélt, menjek el bulizni kollégákkal, ahogy terveztem. Kollégák vadidegen barátaival nagyrészt. Bár az sem értem, hogy a cégnél én miért vagyok a partiarc kategóriába sorolva, minden bulira hívnak, velem egyeztetnek mikorra érkezzenek, emlékeznek, velem mekkorát lehet bulizni, nekem semmi nem rémlik ebből, alig látnak évi 4-5 alkalommal. :)

Rámfér, hogy ne csak a néptáncos bölcsészcsapatot lássam évszámra, elmentem.
Alapból megmagyarázhatatlan ellenérzésem van a members only feliratú kártyaleolvasónak látszó csengős bejáratos baromi privátjellegű, nulla kitáblázott sznob helyekkel kapcsolatban, de amit csengőnek véltem, megnyomtam, nem sikerült bejutni. Jót tesz az önbizalomnak, biztos meglestek a kamerával és csúnya vagyok. :D
Csörgés a házigazdára, ők még oda sem értek. Ez a kezdés után másfél órával. Vártam kicsit, megláttam néhány fullsminkelt lányt és jópár taszító külsejű pasit érkezni, úgy döntöttem, akkor inkább be sem megyek. Gyáva vagyok, smucig, vagy régi depresszió tünete az emberutálat, nem tudom, szépen elsétáltam, néztem a körúton a buliba igyekvőket és nagyon egyedül akartam maradni, kisírni magamból Ba-t.

Régóta ismerem, egy édes kis álmodozó, nem evilágra való. De nem is kapcsolatba.

Na, jöhet a szapulás! :)))

Pedig tök aranyos volt tegnap, elémjött a buszmegállóba, sétáltunk, felajánlotta, hogy azért még bevásárol nekem, meg facsar narancsot, meg hívjam, ha tévét akarok venni, meg elmegyünk azért ide-oda. Sajnálom. Őt is, a kapcsolatot is.

Meg így nem hiszem, hogy sok hívást fogok kapni a Csipet-csapattól. :(

Kinek van kedve hétvégén vásárolgatni? :))))

Kedves Olvasóm!

Szeretnélek megkérni téged, meg téged is, meg tulképp mindenkit, aki olvas akár titokban vagy nyíltan, hogy a tob nlc kukac jahú pont kom címre írjad meg a véleményedet.

Pro, meg kontra is jöhet.

Mert megkértem Ba-t, hogy költözzön el, elment, de most ostorozom magamat, hogy hogyan lehettem ennyire hülye. Hisz ha nem olvassuk el a lentieket, akkor millió plusz volt benne, értem jött heti két próbámra, felhívott minden nap, hogy kell-e bármi a boltból, hogy vagyok, sokszor hozott meglepetés raffaelot vagy a kedvenc csipszemet, mindig ugrott, hogy narancsot facsarjon vagy kávét főzzön, órákig simogatott és még az ágyban sem volt béna, max. lusta.

A kérdés: jól döntöttem?

Levélidézet:

"...szóval annyira BA-t mégsem sajnálom, mert a jelek szerint egy pöcs. érdekelne az is, hogy az ő viselkedése fényében milyen hibákat tudott folyamatosan BENNED találni (aki miatta esténként sütöttél-főztél és mindenhová elvitted stb - ööö, esetleg emílettem már valaha, hogy a férfiak ezt nem érdemlik meg?:), és hogy hogy lehet egy 37 éves férfi olyan hisztis"

:D

Árnyaljuk a témát.
Tegnap lakógyűlés után a kanapén olvasgattam, Ba telefonált, kell-e bármi a boltból, megérkezett, megvacsorázott, elmesélte, mi újság a munkahelyén, majd nyüszögött, hogy fáradt, csak zuhanyzik, de nem borotválkozik, dőljünk le korán. Tőlem! Én már túl voltam három sk bélizen, nem fogok vitázni.
Este narancsot facsart, reggel kávét főzött nekem, behozott a metróig, majd szólt, hogy este mikor jön és főzőcskézzünk.

Namármost: este főzőcske nem lesz, mert akkor összepakolok én helyette és kidobom.
Két lehetőséget látok, az első a valószínű:
1. nem mert konfrontálódni, vagy aszitte bőgni fogok, mittomén, de sztem ma napközben összepakol és hazaköltözik sunyiban
2. megbánta, (de ilyet ő nem szokott csinálni) és folytatni akarja, de kicsit unom, hogy mindig én vagyok a hülye

Tehát mindegy hogyan, ma megy.

Aztán ha magányos leszek, visszafogadom néha.

Támogató barátokat, ismerősöket kérek felkészülni töltött mobilakkumulátorokkal! :)))

Levélidézetek

Ba-ról: "Ba úgy éli az életét, mintha vmi mozihős lenne, mindig elhagyják baromi nagy szavak a száját és imádja a drámázást (ez az ide-oda költözés meg költözéssel fenyegetőzés olyan női dolog), aztán soha nem történik semmi"

Ismerős nemrég elhunyt öccséről: "olyan érzés, mintha külföldön lenne vagy nem is tudom hol, ahol nem lehet bármikor felhívni. Aztán ha ebbe belegondolok, hogy egyáltalán nem tudom elérni sehol, na akkor bőgök. Meg tegnap beugrottam a temetőbe megnézni  a virágokat, már nagyon nyomik voltak és ahogy hajolgattam jól beleakadt mindig a hajamba a sírja fölé nyúló ág, na ezen is jót bőgtem, hogy kicsit marasztal. Szóval nem vagyok jobban, bár nem kúszom a földön de elcseszett szar ez :(((("

Tánc után hullafáradtan hazamentem, kiakadtam és pityeregtem az ex betegsége miatt, a főnök miatt (aki ma folytatta az igazságtalankodásait), mire Ba a szokott "empátiájával" nekikezdett, hogy ő beszélt az anyjával (gondolom, mégsem kapja meg a telkük árát, ahogy ígérték), jó lenne, ha visszaköltözne a szülei fölötti tetőtérbe, mert kéne otthon a segítség. (Az ott élő nővére semmiben nem segít.) És hogy hiányzik neki az a lakása.

Átköltöznék-e. De ő még 1-2 évig biztosan nem akar nősülni. Én meg nem akarok megint évekig bennelenni olyan kapcsolatban, ahol hitegetnek egy távoli közös jövővel és semmi garancia nincsen, hogy valaha lesz-e ebből család, gyerek.

Úgyhogy megkértem, hogy ne tartson fel, 33 éves vagyok, nincs időm szórakázni, nem is szeretnék. Úgyhogy ma összepakol, hazaköltözik. De azért járjunk egy együtt síelni (tervezzük májusra), telekre, ide-oda.

Azért fáj, mert látom, hogy szeret, én is kicsit, tíz éve ellavíroztunk volna, most már sajnálom erre az időt.

Csakhogy rettegek az egyedülléttől. Tudom, hogy magamat fogom marcangolni, azóta nem kellett Drpr, mióta Ba velem járt. Most megint kell majd?

Egyik, anno itt is szereplő exemet rosszindulatú daganattal műtötték pár hete, most merte elmondani, kapott 30 sugarat a fejébe, kemót még 8 hónapig.

Pont ő, aki negyvenes férfi létére egészségesen étkezett, napi sok gyümölcs, tejtermék, főzelékek, light husok, naponta bicajjal járt dolgozni, sportol. :SSS

Felajánlottam, hogy segítek, még hónapokig táppénzen van, rosszul is lát a kezelés miatt. De mit tudok segíteni neki?

//

Kolleginát meghurcolják, mert egyszer utólag készített el egy szapműveletet, amit a legtöbben meg sem csinálnak, szegény magyarázkodhat.

Szar ez a nap, na.

Felhúzott a mumusfőnök, aki szerinte már sokadszor nyeli le, hogy nem vagyok itt reggel nyolckor. Hosszú levélben kifejtettem, hogy Kollegina délutáni ovibarohanása miatt ő van itt 8-16 h közt, én 9-től ameddig kellek, min. 17.30-ig mindig itt vagyok, sőt a próbák, táncok, színház minden 7-f8 felé kezdődik, úgyis itt lennék. Belekötött, már a másik ügyvezető akarja tisztázni vele.
Hadd ne mondjam, ki nem jár be nyolcra.

Inkább mesélek húsvéti három napról. Fotóztam is, majd töltöm.

Először is hála Békának a fuvarért (szép volt a sminkje!). Odaértem táncra, nagyon leittam magamat a többiekkel. A táncon tökkezdők és a mi tánccsoportunk volt, így a zenekar nehéz helyzetben volt, mit játszon, vagy mi unatkoztunk, vagy a kezdők, addig is ittunk még, IvóCimboraLány a táskámat irigyelte, TCsV a kabátomat :D. Hívtak még 11 felé, hogy menjünk tovább inni, de az már nem ment volna. Még utánamtelefonáltak, hogy ha az általuk fúrt Ba-val szakítanék, akkor lesz még hétvégén program.
Otthon meg sem kérdezte Ba, hogy mi van. A nappaliban olvastam kicsit, hogy ne zavarjam, de megbántam, mert másnap arra ébredtem, hogy kint csörömpöl folyamatosan, még a hálóajtót sem csukja be. Azért sikerült nagyjából végigaludni a napot, csak bevásárolni-főzni keltem fel (bevásárlás: Tobber: Ba, keressünk sima pálinkát, nézd ez jó lesz! De ez szilvapálinka, te aszontad simát keressünk! És az szerinted milyen gyümölcsből készül?), meg Daróczi Dávidról beszélgettünk (épp most olvasom Szále L. Kitörők c. interjúskötetét cigány értelmiségiekkel, ő az egyik interjúalany, fura együttállás), de valamiért estére megint én lettem hülyének titulálva.
Megkérdeztem, hogy azokra az időszakokra amikor nem zavarja az egymásrafigyelést, értsd heti hatszor különprogram, nem lehetne-e visszahoznia a tévét, miért nála porosodik, az volt a válasz, hogy ha már a régi nem megy digitalice, vegyek egyet magamnak, ha kell. :O

Vasárnap levezettem szüleim telkére (ők valahol Szlovéniában csavarogtak), utálatos kanyarokban bicikliseket kerülgetve (mesélik, másnap arra tűzoltós-mentős baleset történt :S) és Ba felvágta a kivágott fákat, én lecipeltem a helyére, megmelegítettem a maradék ételt, elugrottam cukrászdába az éhes favágónak, kitakarítottunk. Este műkörmöztem, kézimunkáztam.

Hétfőn az egész délelőtt elment ágyaspálinka- és bailey's gyártással, egy pepecselős sütivel, meg egy mandulás trüffel-kísérlettel, ami eszméletlenül finom lett, de mindenhol csokis lettem. Ezeket átvittünk Ba családjához, a hat gyerek csak azt ette. Volt locsolás, kaptam sk ajándékot, sosem értik miért vezetek hétvégente ezt magyarázgattam, majd elugrottam túráról érkező szülőkért, hazavittem őket, Anyu a hátsó ülésen tök csöndben volt, végig a sütimet majszolta. Vissza Ba szüleihez, ahol Ba épp magyarázta a négyéves unokaöccsnek, hogy miért rossz ha mindig hisztizik (pont te mondod? a tesói röhögni kezdtek), még családolás, félrehúzódva ismét az elemzésem, hogy miért is vagyok hülye (tök ritkán érzem úgy, hogy nem vagyok hibás egy kapcsolatban a rossz hangulatért, itt most nem vagyok, sőt a családdal remekül elvagyok, úgyhogy némán végighallgattam), ez otthon még folytatódott kicsit, amikor hosszú hallgatás rákérdeztem, hogy most melyik is az a momentum, amiért bűnös vagyok, azt nem tudta elmondani.

És hála a ház építettőinek, hogy hangszigetelték a falakat, a hálószobám alatti kisszobába most költözött be egy 8 napos kislány és semmit nem hallunk belőle, max. nyitott ablaknál, pedig írta apuka, hogy bocs az éjjelekért. :)