Életem legrövidebb bulija. :)
Délután elaludtam, Szomi ébresztett a telefonjával, kikérdezett, kidobtam-e Ba-t és rábeszélt, menjek el bulizni kollégákkal, ahogy terveztem. Kollégák vadidegen barátaival nagyrészt. Bár az sem értem, hogy a cégnél én miért vagyok a partiarc kategóriába sorolva, minden bulira hívnak, velem egyeztetnek mikorra érkezzenek, emlékeznek, velem mekkorát lehet bulizni, nekem semmi nem rémlik ebből, alig látnak évi 4-5 alkalommal. :)
Rámfér, hogy ne csak a néptáncos bölcsészcsapatot lássam évszámra, elmentem.
Alapból megmagyarázhatatlan ellenérzésem van a members only feliratú kártyaleolvasónak látszó csengős bejáratos baromi privátjellegű, nulla kitáblázott sznob helyekkel kapcsolatban, de amit csengőnek véltem, megnyomtam, nem sikerült bejutni. Jót tesz az önbizalomnak, biztos meglestek a kamerával és csúnya vagyok. :D
Csörgés a házigazdára, ők még oda sem értek. Ez a kezdés után másfél órával. Vártam kicsit, megláttam néhány fullsminkelt lányt és jópár taszító külsejű pasit érkezni, úgy döntöttem, akkor inkább be sem megyek. Gyáva vagyok, smucig, vagy régi depresszió tünete az emberutálat, nem tudom, szépen elsétáltam, néztem a körúton a buliba igyekvőket és nagyon egyedül akartam maradni, kisírni magamból Ba-t.
Régóta ismerem, egy édes kis álmodozó, nem evilágra való. De nem is kapcsolatba.
Na, jöhet a szapulás! :)))
