Tegnap pihegés és fejfájás és végre egy kis hazai kortársirodalom, meg este táncház, szokott arcokkal.
Most érett meg az elkeseredés bennem, az ellopott autó sokkja, az anyagi veszteség, a sok utánjárás, ma reggel a kölcsönautóval a szervízben kezdtem, fék-, féktárcsacsere, olaj-, olajszűrőcsere, lökhárító, polírozás, még ha harmadoljuk is, ez is kivesz pénzt a zsebemből.
Meg nem érzem magamat biztonságban este az utcán, meg féltem a kölcsönautót, meg már biztos, hogy TCsV-t nem engedik el nyáron szabira, így nem megyek nyaralni sem sehová, pedig mehetnékem van.
Ehhez jön még Ba, akinek egy hét után a litániájára gyakorlatilag annyit válaszoltam, hogy épp elég gondom van, hogy most ezzel is foglalkozzak. Mr Empátia (aki a szüleit a saját házukba beparancsolja, amíg ő a kertben az ablak előtt bográcspartit ad!) azóta annyit nem ír, hogy mi a baj, vagy neadjisten segíthet-e.
Rákos exemmel beszéltem tegnap, halljon egy kis népzenét, de nincs jól lelkileg. :(
Sok ez most. Sokat segít, hogy többen támogattok, lelkileg, meg van, aki anyagilag is szeretne (ha nem köszöntem meg eléggé, ez is baromi jól esett ám!!), meg felajánlkoznak, meg ajándékokat kapok, meg amint elszomorodtam, három táncos ugrott tegnap mellém, hogy felvidítsanak.
És bajban ismerszik meg a barát, köszi, akik foglalkoztok velem!!!!
