Tegnap Ba-val, kollégákkal koriztunk a kivilágított jégen a fagyban, és Ba próbálkozásai mögött halacskázva ismét elkapott az az érzés, hogy teljesen egyedül vagyok.
Ha eltűnnék, két nap után nem hiányoznék senkinek. Nem vagyok fontos az embereknek, még az univerzumnak sem.
Fura, ilyen érzések általában nyáron törnek rám, de általában tömegben.
