Tobber életblogja

Sosem érzett vágy tört rám, hogy ruhákat kell szereznem. Biztos azért érzem, mert elnézegetve a nyaralós fotókat kezd végre nőformám lenni.
No nem mintha eddig sok elfojtásom lett volna az alakom miatt, de most olyan guszta formája van, amilyet izé én is szeretek.
Formálódhattam is, mert sajna még 70 kg körül mozgok, még egy bő ötöst akarok leadni. De előbb bevárom a bőrömet, érjen utol.
Aki lemaradt: jártam május körül vákuumos masszázsos kezelésre, az sokat segített, most már célirányosan kéne mozogni, mert hiába sok órát néptáncolok egy héten, az csak lábra, fenékre hat. Hasból kell leadnom, ha nem akarok tunikákat hordani ezentúl.
Igaz, ma egy sztreccs feliratos felső és egy fekete farmer miniszoknya plusz egy saru volt az össz ruházat,végig is csavarogtuk Szentendrét az Egykori Kollégával. Éééés háromszor is belebotlottunk Ess legjobb barátjába. Legalább hamarabb túllép rajtam. E.K-val nem történt semmi, a szerb néphagyományokról beszélgettünk.

Konditeremhez csatlakozást várok! :)

Sok-sok éve hiszem, hogy a hűség, főleg férfirészről egyszerűen nem működik. Legfeljebb naív hinni akaró nők vannak.
Nem, most épp nem saját pasikra haragszom, Ess kicsinyes dolgait mindig lelepleztem, még ha őt erről nem is tájékoztattam, de nem aggódtam, ahhoz tényleg öreg, kicsi, ronda és buta, hogy manifesztálja az erőlködéseit.

De a Mucianyuról érkező sms, hogy mostantól egyedülálló, megdöbbentett, rohantam is haza elolvasni. Megcsalás.

Hiszek abban, hogy a férfiak egyszerűen nem érzik a súlyát a félrelépésnek, sőt, sokszor én is úgy tettem meg, hogy a páromat szerettem, nem is gondoltam, hogy komolyan fájhatna bárkinek is.
Ez nem mentesít.

Csak nem monogám az ember. Elméletem alátámasztva egy pszichiáter és egy nőgyógyász által.

És felemelő érzés volt azt mondani múlt héten Ess-nek, hogy bocs, már nem szeretlek.
Nem hitte el. Azóta 1-2x meginogtam, és táncon kicsit bele fogok halni, hogy nem vele táncolok, de sokkal könnyebb nélküle. Nem bírok aludni, csak ültem az erkélyemen a száradó bikinik között és dudorásztam. Már rég nem voltam itthon egyedül.
(...és Őszhalánték sem a régi már.)

Szeretem a változásokat, hiszem, hogy jobb lesz utána. :)

És szeretném ideidézni Encsi kommentjét a muciblogból, nagyon találó jónéhány férfiismerősömre. Ess is csak bántani akart a két hónappal ezelőtti megjegyzésével, hisz most már határozottan az ellenkezőjét állítja. Késő, az volt a kiszedhetetlen tüske:

 "Lucia, évekig éltem olyan pasival, aki képes volt nem csupán más pillanatnyi hangulatban felkelni reggelente, de más-más szemlélettel is az elmúlt egy hetet / egy évet / x évet illetően (tudom, én sem voltam komplett...)
Amit ezzel mondani szeretnék: vannak emberek, akik képtelenek elvonatkoztatni az adott lelkiállapotuktól, és annak megfelelően nyilatkoztatnak ki dolgokat visszamenőleg, bármilyen dög dolog is ez. Az, hogy mit teszel a jövőre nézve, nyilván a te döntésed; de a lelked óvása értelmében javaslom, hogy legalább azon ne edd magad, hogy _utólagosan_ miket mond, mert valszeg köszönő viszonyban sincs az akkori valódi megélésével. El kell hidd magadnak, hogy márpedig akkor az volt a valóság amit éreztél/láttál rajta (hallottál tőle), bárhogy is próbálja sötétebbre színezni utólag. Ez persze a jövőre nézve nem segítség, de legalább egy rakat közös élményt nem keserít meg visszamenőleg, és ne is hagyd, hogy megkeserítsen!
Az ilyen emberek a múltat "ferdítgetve" keresnek önigazolást a jelenlegi érzéseikre, csak hogy ne kelljen elfogadniuk, hogy ingatag/inkonzekvens személyiségek (vagy éppen csak nem a jó irányba változtak, de ez az ő személyes felelősségük akkor is)."

..egymás között, tőlem kb. 4 méterre.
- Te, láttad, T kisasszony hogy lebarnult?
- Ja, nem semmi. Átment kisebbségibe.

Egyikük visszaért a többórás megbeszélésről, azonnal lecsaptam rá, hogy xy kereste.
- Már találkoztam vele a folyosón, megbeszéltem vele. Hát igen, nagyon lelassultál a nyaralás alatt.
- :D

- És hogy sikerült a nyaralás?
- Isteni volt, minden éjjel az együttes zenélt a tengerparton, mi pedig egy szál bikiniben táncoltuk körbe őket a meleg homokban, ha melegünk volt, csobbantunk egyet a tengerben és folytattuk.
- Aha. Egyébként mi itthon is jóléreztük magunkat...
- :DD

Kialvatlanság a csúcson. Az úton a sok éjjeli tánc miatt nem aludtunk, hazaérve programok, este koncert, meg Anyu szülinapozása, amiről hajnali kettőkor értem haza sok pálinkával bélelve, szal ma az irodában alszom.
Őszhalánték őőő hazavisz, majd megpróbálok aludni, mert holnap strand, családi ebéd, este tánc, vasárnap randi csavargás, este tánccal.
Mikor fogok pihenni?

Boldog szülinapot Béká, boldog névnapot Bé! (És BSz kedvenc nagynéninek, kedvenc exanyósomnak, holnapra Anyunak...)

Görögországban jártunk tíz napot.
Egyik kedvenc görög népi együttessel és 84 rajongójukkal. Legalább ismertünk mindenkit az apartmanházban.
Februárban fizettünk be, Ess-sel és Harmadiklánnyal akkor még 3 szingliként. Aztán mi Ess-sel összejöttünk, párszor szakítottunk.
Szobatársnak elmentek, bár három helyett takarítottam a tonnányi homokot, amit minden ruhadarabunk eresztett, illetve mindkettő elég hisztis, de akkor arrébbsétáltam 1-2 szobával.

Esténként táncházat tartottak, udvaron, utcán, iskolaudvaron, tömegeket vonzott oda. Egy helyi férfinak annyira tetszett, ahogy Ess-sel táncoltunk, hogy italokat küldözgetett nekünk. Utolsó este oda is mentem hozzá és lejtettünk egy hastáncot, édesen zavarban volt végig....
Tipikus görög nyaralás volt, sok-sok gyrosszal, muszakával, ismeretlen halakkal, kagylóval, töltött padlizsánnal, helyi lecsóval, pasztícióval, cacikivel, fűszeres husikkal csurig teli táncoltunk minden este.

Első nap kis falu felfedezése, úszkálás, császkálás, nagy vacsi, tánc. Aztán kivonultunk a közeli tengerpartra éjjel a holdfényben tovább zenélni, táncolni a homokban, énekelni, iszogatni.
Ha melegünk volt (arrafelé ilyenkor éjjel is), beugrottunk a habok közé lehűlni. Találtunk a vízben irizáló miniállatokat, ha a karunkat beledugtuk a vízbe és úgy kavargattunk, millió apró csillám világított a vízben.

Másnap nekiindultunk a part menti sziklákon átmászva a következő öblökbe (neeem, Essnek sincs puskapor a seggében), ott volt igazán békés. Homok, hullám zaja, kialakuló tizes csapat.
Ess rendkívül nyűgös és mondjuk ki hülye volt, szó nélkül otthagyott minket órákra, hogy izguljunk, hová tűnt, morgott, műsort csinált mindenért. El is neveztük magunkban Művésznőnek.

A következő napi hajókiránduláson már szóba sem álltunk egymással, én jól elvoltam a többiekkel. A zenekar zenélt, kikötöttünk igazi halpiacon, vettünk pár szépséget a lakásba, kétszer is úsztunk a tengerben a nyílt vizen a hajóról ugrálva (egyébként is nehezen lehetett bármelyikünket kiszedni a vízből...), szép tengerparton is kikötöttünk napozni, amíg elkészült a finom ebédünk, bevásárolgattunk szuvenírből, este értünk haza. Persze táncoltunk aznap is.

Éjjel kimentünk a partra sétálni Ess-sel, ahol ő asszem egész mást tervezett khöm, de én leültettem, hogy már nem szeretem, hagyjuk abba.

Másnap bicikli bérlésével akartunk eljutni a Narancspartra, fehér sziklák, közte fehér homokos öblök, mélyen leláttunk a vízben... Node én továbbra sem tudok biciklizni, nem is tervezem. Görkorival meg nem lehet hegyre menni, azaz főleg onnan lejönni.
Tehát robogót béreltünk, amivel Nikosz elfuvarozgatott nemcsak a Narancspartra, hanem kilátást bámulni a hegyek közé, ide-oda, később a faluban is lestoppoltuk, hogy vigyen haza minket lányokat. A miniruhámban ez nagyon nyáriasra sikerült... Annyira rákaptunk, hogy minden napra béreltünk valamiért.

Eddig sosem búvárkodtam. Ess kb. két napig győzködött, hogy vegyem az arcomra azt a nem steril gumiszagú szemüveget, büdös pipát. Brr.
Végül a szemüveget felvettem, és utána nem lehetett rólam levenni. Volt, hogy Ess-sel és Iss-sel hárman két teljes órát a sziklák között úszkálva-merülve lestük a mélység szépségeit.
Csíkos halak, színes sünök, rákok, növények, titokzatos és félelmetes sziklák, többi búvárkodó árnyéka, lassított mozgása.
Sztem több évi sóadagom ment le a torkom ezalatt, merthogy szabadtüdőzve mentünk le, néha hullámban értünk fel, nyeltünk eleget. A mélyvizi, hullámos úszás és a tüdő kifárasztása bizsergő pilledtséggel párosult.
De csodálatos világ van odalent. Villózó fények és végtelen csend.
Szeretnék majd mélyebbre is menni.
És amire büszkék lehettek: addig gyakoroltam, amíg megtanultam a vízben kézenállni!!! :) Azért ez az én koromban...

Ess napokig kapart a figyelmemért, reggelit sütött, kávét kaptam (bár azt mindig is), ugrált körülöttem, sziklánmászni segített, vízben a nehezebb helyeken, stb. Nagyon helyes volt!
Izélni még összejöttünk párszor, de kértem, hogy ezt itthon már hanyagoljuk.

Sokan megdicsértek minket, hogy mennyire egyszerre táncolunk, de azon Ess nagyon kiakadt, amikor egy nő kifejtette, hogy mintha zsinóron húznának minket, olyan egyszerre táncol Ess a lányával. Azaz velem. :D
El is neveztem Papinak.

Utána csak azt hallottam, hogy ő ennyire öregnek néz ki (bár csak 47, de igen), meg hogy biztos kinéznek mellőle, mert direkt figyeli, és akár ruhában, akár bikiniben mindenki utánamfordul, és hogy én milyen guszta vagyok, őt meg vénnek nézik.

Ezen a hitén az sem segített, amikor elárultam, hogy egyik éjjel a tengerparton táncolva-zenélve-énekelve az egyik, 23 éves zenészsrác rámkattant, jött utánam, hogy Ess legszebb nője vagyok és hogy csak engem tud nézni a táncházban, micsoda testem van, ő engem akar. Jeleztem neki, hogy Esst kidobtam, de a következő pasim 27 év alatti lehet csak. Ujjongott, hogy ő lesz a következő. Egy közeledő csókból kihajoltam, így csak homlokpuszi lett, motyogtam, hogy azért nagyon meg kell dolgoznod, megígérte, meg fog... Részegek voltunk.

A zárt társaságnak hála sok pletyka is visszaért hozzánk, szinte mind arról, hogy mi a fenét kereshetek egy öreg és buta és csúnya férfi mellett. Volt még pletyka valami szőke nőről, hogy amikor én kidobogattam Esst, ő egy szőkével jött ott össze táncon, de aztán mindig inkább visszakönyörögte magát hozzám: ebből Ess-sel megfejtettük, hogy a pletyka pont fordítva indult, hisz amikor nem Ess-sel mentem táncolni, akkor engem láttak egy szőkével, Szöszkehuszonévessel. :D
Már csak azért is biztos, mert amikor én nem voltam táncokon, akkor Anyu ott volt és mindent megfigyelt. :)

Még két napot a homokos részen napoztunk, egyet visszamotoroztunk a Narancspartra, immár két motorral intézve a szállítást a megnövekedett érdeklődésnek hála. Én nagyjából végig a vízben voltam, titkos álmom, hogy kopoltyúm legyen.

Ess utolsó este Nagyműsort adott elő, duzzogott, amiért már nem játszhat velem, ezért nem szóltunk hozzá a hazaútig. Az úton már beszélt, hogy mennyire szereti minden porcikámat, hogy úgy tökéletes a testem, ahogy van, hogy a melleimre vigyázzak, hogy direkt lemaradozott, hogy nézze a szembejövő férfiak reakcióját és mindenki engem nézett, és ismerős 18 éves srácra volt végtelenségig féltékeny, akivel többet csacsogtam, mint vele. Ess beszólogatott kettőnkre, lefotózott, sőt levideózott minket a vízben, ránkzoomolva, történik-e valami. Hát nem. A srác anyukája is morgott, félt, hogy megrontom a fiút. Pedig nem bántanám.

Esshez át kellett mennem a kocsiért, bementem hozzá fotókat feltölteni, ott tartott két kávéra is, kért búcsúcsókot, sőt búcsúmást is akart. Én nem. Ölelt, motyogott, hogy mennyire fogok neki hiányozni. A testem, a keksz, amilyen senkivel nem volt még (2 hónapja nem ezt mondta, amikor abból a veszekedésből szakítás lett!), szereti a szabadosságomat, ahogy kint öltöztem (itthon az életben fel nem vennék ennyire dekoltált cuccokat!), hogy állandóan le akarta rángatni a ruháimat...
Ez édes, de már megint akkor kapar, amikor elveszített már.

Görögországban a vécépapírt nem lehet a vécébe dobni, egy mellette lévő kukába kell tenni, borzalom. Naponta többször vittem le a kukába a szemetet.
Egy nagy vágyam volt hazaérve: jóóóó sok vécépapírt letekerni, beledobálni a csészébe és lehuzogatni!!! :)

Hazaérve már millió email, sms, meghívás érkezett, megyek is, ahová csak tudok, de várok további programajánlatokat is!

A fotók Ess gépéről származnak. (Tök felesleges nekem fotózni, úgyis mindenki u.azt fogja, hihi. Már ott lebuknék, hogy napkeltefotót készítek. Olyat elvből nem teszek. :) )

 

Két öböl között másszuk a sziklát. Reinkarnált kacsaként én mezitláb

 

Tengerpart, Athos-hegyi kolostorköztársaság szemben