Tobber életblogja

Ess főzött nekem este, elkezdett egy lámpát összeállítani nekem (tiffanyzik), hogy majd én dekorálom.
Egész este mintakönyveket bújtunk, mozaikolni is próbáltuk, hosszú munka lesz. Okos Ess részéről, hogy ezzel akar visszahódítani, tudja, hogy ilyesmire bármikor vevő vagyok és nem is két órás elfoglaltság.
Aztán átölelt és kérte, hogy kezdjük újra.
Ő ilyet nem szokott mondani, komolyan gondolja. Nem akar még választ, gondolkodjak.
Nem is tudnék választ adni.
Megkérdezte, hogy az már túl nagy kérés, ha ottalszom vele, igen. Hazajöttem.
Ma elugrottunk táncolni ismerős lánykával, kiveséztük Ess-t, este Illetővel találkozom. Ha minden igaz.
Nem érzem, hogy annyira meg tudna nekem felelni, mint ahogy akarom. Ma a legutóbbi exnek akarja visszaadni a holmijait, aki viszont szórakozik vele, hogy 3-kor ér rá, vagy csak este, nekünk meg ettől függ a randink időpontja.
1. miért nem lehet fix időpontban találkozniuk?
2. miért hagyja magát rángatni és nem mondja el, hogy más vár rá?
3. ha nincs ott x időben, akkor eljön és postán feladja neki?
4. miért akar mindenkinek megfelelni, úgy hogy pont nekem nem (nem, továbbra sem bírom, hogy 2-kor még nem tudom, 6-kor, vagy 9-kor randizunk ma.)

Csoportképet készítettünk előlépő kollégának, amin nemcsak négernek tűnök, hanem kicsinek!
Hát, ilyen fotót sem láttam eddig magamról!
(Aki kéri, küldöm.)
68,9 kg-nál tartok, már csak hobbiból fogyok, az álom a 65 kg lenne, igaz, tegnap is megdicsért valaki, hogy eddig is szépen táncoltam, de lefogyva nagyon kecses már. Nyomult is két pasi!
Illetővel tánc előtt végül lelkiztünk, sikerült megríkatnom, és elhatározta, hogy felkeresi Drpr-t, hogy segítsen feldolgozni a bátyja váratlan halálát, mert addig a szüleinek sem tud lelki támaszt nyújtani.
Még nem viszem el dsz th-ba, így is elég pletykát hallok vissza magamról.
Ma eddig alvás, hajfestés, shopp után Ess meggyőzött, átmegyek hozzá grillezni-medencézni egyet, beszélnünk kell.

Kolleginák elkezdtek fogadásokat kötni, hány napig(!) bírom Illető mellett. :D

Este megleptük Aput, aki szombaton lesz 65 éves, elvittem étterembe, kapott olyan hangversenyre jegyet, amire sajnálta a pénzt, de vágyott rá, és mivel 1944-es, ezért 44 000 Ft értékű utazási kupont.

Meglepődött, meghatódott, örült.

Kocsimosatás éjjel, Illetőnél találka, lelkizés és egyebek. Egyebekben is sokat fejlődött, le a kalappal!!!

Ma együtt be, innen fesztivál egyeztetések után inkább keksz nála, majd a nálahagyott kocsival elviszem játszani, én meg táncra. Ess keresett este, ma is, hogy menjek át medencézni hozzá, mert ő táncra nem. Én meg igen. Akkor menjek át holnap este medencézni. Nem tom.

 

Illető úgy látszik nincsen hozzászokva, hogy a mellette lévő nőt megbámulják, márpedig engem meg szoktak..
Tegnap morgott, hogy a villamoson is, a biciklis is, a tánctanár is, sőt a tánctanárnő is megbámul, végignéz. (Nem, nem a csőrikés pólómban voltam, sima fehér parasztingben.)

Ez van. De ha nem becsül meg, hamarosan így is repül: kiderült, hogy ma a volt szeretőjéhez megy fel számítógépet buherálni.
Nálam meg ilyesmi eddig belefért, most nem fér bele. Elejtettem pár szót a tisztességről, erkölcsről és a túlzott szabadosságról és otthagytam az ebéd kellős közepén. (Most kbszott éhes vagyok.)
Jött utánam, hogy akkor ő lemondja, nem gondolta végig, még nem voltunk együtt, amikor megígérte.
Nem akarok mumus lenni, nem akarom megmondani, mit tehet, ne mondja le. Ha ő ilyen mélységűnek érzi a kapcsolatot (ami azért az én részemről sem épp korrekt, ugye), hogy a haverság exnővel belefér (köcsög vagyok, minden harmadik exem haverom), akkor nekem kell ezt átértékelnem, nem neki.
Lehívott cigizni*, hogy ő igazából örül neki, hogy így állok hozzá, mert ez azt jelenti, hogy én is komolyan gondolom. Nem gondolta, hogy ez bántó lehet, nem akar átmenni.

Helyes. Tudok olcsó számítógépszerelőt, ha kell neki.

*Igen, bakker, 9 év után egy hete újra cigizem. Napi 4-5 szálat, de most ez segít át Ess-en.

Illetővel elmentem magyartánc tanításra, édes volt. Nyúzott, hogy maradjak ott vele, de én át akartam menni szerbre. És zavarta, hogy őt nem hívom át, azt mondtam, az exet (Ess-t) akarom kímélni.
Nem, szimplán nem akarok pletykákat. És Ess-nek tényleg fájna.

Ott pörögtünk Ess-sel, nyüzsgött körülöttem, de amikor kimentem, azért VoltNő körül is ugrált. Mondjuk 3 táncot. Velem meg több órát, az utolsó harmadot már szinte kettesben táncoltuk le. Hazavitt és a kocsiban kérdezgetett, hogy mit is gondolok.

Merthogy ő úgy érzi, a legjobb úton vagyunk, hogy ideális legyen és mi újra együtt...
Erről van némi nézetkülönbségünk, de nem tájékoztattam róla, hadd fusson egy kicsit utánam.
Azért nem engedett kiszállni a kocsiból és egy csók is volt, de nem hívtam fel magamhoz, holnap úgyis tánc, együtt. És elvisz jövő héten népcsoport falujába helyiekkel táncolni, a múltkori is isteni volt, alig várom.
A táncot.
Ess már csak akkor mozgatna meg igazán, ha nem lenne Illető.

Aki már reggel itt nyüzsgött, kávéztunk, csacsog, és elégedett, mert szerinte (is... izé) jó irányba haladunk.

Nem lehetne nekem két fix pasim??

Illető velem töltötte az estét, vörös rózsát hozott és pezsgőt, gyertyafényeztünk és önvisszafogtunk, reggelre pedig Ess sms-e várt, hogy annyira fáj a háta, hogy nem tud táncra jönni.
Miután erre nem válaszoltam, felhívott. Kértem, hogy beszéljünk később, küldött még egy smst. Hívtam, kitalálta, hogy ő akkor is eljön táncolni, mert az nem lehet, hogy ő kihagyja! (Néhányat ki szokott, kicsit hülye az indoka. :) )
Jó, jöjjön. Én már továbbléptem.

Tegnap táncon megjelent Ess. Rohant mellém állni. Táncolás közben odaszól (ő, aki szerint tilos tánc közben cseverészni), hogy tegnap oltári nagy baromságot csináltunk!
Azt hittem, a szexre gondolt, visszaszóltam, hogy én egyáltalán nem bántam meg.
Nem, nem is azt, hanem amit előtte...
A szakítást?

Hazahozott, kifejtette, hogy hülyeség volt szakítanunk, mert ami utána volt, arra ő régóta vágyott, intimitás és szenvedély egyszerre. Nem tudom, ő sem tudja, de szerinte elsiettük. És mi lenne, ha a nyaralásig... Addig mi? Addig eldőlne. Mármint hogy addig ne járjunk, vagy hogy addig próbáljuk meg? Nem tudja. Semmiben nem maradtunk.

Ideérve Illető is ideért, kicsit sajnálom, múltkori együtt járásunkkor is kapart utánam az ex (pl. becsöngetett a bejárati ajtómon, hogy beszéljük át, miközben Illető az ágyamban pihent), Ess-t is elmondtam neki.
És a fenébe is, ezerszer jobb vele, mint régen!
Már a strandon is kifejtette, hogy én indítottam el benne a változást, hogyan kell egy nővel bánni, állítólag állandóan kioktattam. :D Sztem jól csináltam, elültettem a magokat, elengedtem, hogy begyakorolja máson, és majd én learatom a babérokat.
Most aratok. Döbbenten néz rám, hogy milyen csodás lett a testem a fogyás után (innen is hálás köszönet a bőrfeszesítő masszőrömnek!!!), bókol, motyog a hajamba, hogy bárcsak lenne több időnk így reggel, bújik egész éjjel, végül 3 randit fixáltunk, megdöbbentő. Mintha egy másik pasi lenne. Pont olyan, amilyenné oktattam. Némi kommunikációs gyakorlat még lesz, mert mások előtt vagánynak akar velem látszani, majd leszoktatom.

Drpr ujjong. És ha engem nem zavar, hogy kilép terapeutai jogköréből ő magánemberként örülne néhány smsnek, hogyan alakulnak a dolgaim két alkalom (két hét) között... :)
Megérdemli.

Szigorúan felügyelt munkámnak hála kiugrottam egy fél órára kedvenc dél-szláv együttesem koncertjére, magassarkú (igaz, anti-shokk tamaris) cipőben bolgárt táncolgatni.
Illetőt elhívtam, kíváncsian jött. Kértem, hogy még ne mutassuk, hogy együtt vagyunk.

Szokják a táncosok, hogy már nem vagyok Ess-sel, de ne kezdjenek pletykákba.

Ma este tánc után Illető átjön hozzám. Holnap pedig elmegyek az ő magyartánc-tanítására.
Utána átmegyek a saját szerb táncházamba. Ki kell használni, mert aztán nyáron szinte semmi nem lesz!

Nem vagyok egy stafétás, de Müzli kérésére szívesen. :)

Hét dolog magamról:

1. Mióta lefogytam valamennyit, ismét imádok ruhát vásárolni, és még indokot is tudok rá, hisz tényleg nincs olyan ruhám, amibe beleférek.

2. Nehezen bírom a hazugságot, a képmutatást. Nekem bármit el lehet mondani úgy, hogy nem csinálok belőle galibát, hanem a megoldáskereséssel állok hozzá. (Ess kifejtette, hogy szakításkor nők botrányt szoktak csinálni, értékeli, hogy velem lehetett beszélgetni. Akkor még csak azt...) Tehát ha ezután valaki hazudik, vagy szebbé színezi a tényeket, akkor menjen a fenébe.

3. Vezetés. Imádom. Megnyugtat. Kikapcsol annyira, hogy mire célbaérek, minden gondomat elfújta, nem is emlékszem, merre jártam, milyen irányba mentem...

4. Borzongok az ezoterikus áltudományos butaságoktól. Megértem, hogy az emberiség műveletlenebb, tudományhoz nem kanyító hányadának erre szükség van, csak engem hagyjanak békén vele. Ők is így lehetnek velem, mindketten butának és korlátoltnak tartjuk a másikat

5. Elméletem szerint minden felnőtt ember viselkedését alapvetően befolyásolja a szexuális élete. Látszik, ha nem megy rendben otthon (vagy nem otthon ;) ) valami köztük.

6. Utálok telefonálni. Aki közelről ismer, tudja is ezt, nem is szokott sokat hívni. Emailre, smsre készségesen válaszolok bármikor, de telefonon egy perc után próbálom lerázni, aki hívott. Valamiért félek attól, hogy végeláthatatlan beszélgetés lesz belőle, amire viszont nem érek rá. Hülye para, mi?
Ezzel szereztem tekintélyt országunk különböző pontjain dolgozó hasonló munkakörű kollégáknál, akik tulképpen valahol fontosnak tartanak. De félnek is hívni, más kollégáktól hallom. Pedig nem vagyok elutasító, telefonálni nem szeretek.

7.

 

Őszhalántékkal hazaértünk, amikor beugrott, hogy anyu nálam van éppen, úgyhogy bemutattam őket egymásnak, bájos szituáció volt...
Aztán anyu el és bizony izéltünk. Meg mindig én magyarázom el neki, hogy a nők mit miért tesznek, úgyhogy ismét tanácsadtam.
Aztán átmentem Ess-hez, hogy lezárjuk. Én nem akarom tovább (azt nem ecseteltem, hogy lassan gyerekeket akarok, csak hogy így nem jó), ő pedig magából hiányolja azt a szenvedélyt, amit érezni szokott volt.
Aztán megbeszéltük, hogy nagyon jó volt együtt, hogy Görögország romantikus hely, esélyes, hogy egymásbagabalyodunk ott, majd kért egy búcsúcsókot. Aztán az ölébe ültetett.
Aztán olyat izé, mint még soha.
És már közben is mondta, hogy ez az a szenvedély, amit várt!

Hosszan csókolóztunk még, szerinte úgy, mint akik valami továbbképzésen vettek részt, mindketten motyogtuk, hogy mekkora barmok vagyunk, hogy ezt abbahagyjuk, amikor kijelentette, hogy nála most rezeg a léc.
Tehát hogy bizonytalan, hogy abbahagyjuk-e.
Mondtam, hogy ezt már megbeszéltük, még öleltük egymást hosszan, majd eljöttem. Ki akart kísérni, kértem, hogy ne. A kertajtónál állt és nézett, amíg elbúcsúztam a kutyától, majd sírva el.
Ő sem bírta.
Ma együtt táncolunk.

És Illető érdekel a legkevésbé szegény. Pedig együtt ebédelünk mindjárt. Bár rejtetten romantikus lelkemnek jobban esett volna a "van-e kedved velem ebédelni", a "kaja?" helyett...
És még mindig nem fixált le velem randit, az ilyentől hülyét kapok!
Este írt egy smst, hogy rendben hazaértem-e, felhívtam, hogy megköszönjem, jólesett, hogy aggódik, mire ő csak morrant, hogy azért nehogy megijedjek, csak izgult, hogy nem karamboloztam-e, nem olyan túlaggódás, olyan anyai féle volt! Jobban esett volna egy szívesen, drágám.
Áh, Ess az én világom.

Ismerősök és apám is felhívta a figyelmemet, hogy türelmetlen vagyok.
Sztem csak intenzívebben szeretem élni az életet.
És Illetővel régen is bajom volt, hogy nem fixálunk le randikat, nem jár erre elég sűrűn.
Jó, majd gyakorlom a türelmet.
Azért ma Őszhalánték visz haza.

Csüt-péntek céges tréning Balcsin 20 kollégnővel, szép helyen, csak nők, plusz a tréner, illetve egy svéd 14 éves lány, aki miatt sokat angoloztunk. Csodás kilátás a hotelból, csúszdázás a strandon, éjfélig játszottunk.
Az egyik vezetőnk meggyőzött, hogy csak én vagyok olyan vagány, hogy felmerészkedünk egy privátkikötőben álló luxusjachtra, és fotót készíttetünk magunkról. Megtettük, végig lesve, nehogy valaki leparancsoljon onnan... :)
A vacsora egy kis hajón volt, és mi vagányak bevállaltuk, hogy kihajózzunk a másfél méteres hullámokba, de aztán a pasi trénerünk annyira rosszul lett, hogy miatta visszafordultunk, durván dobált minket a szél, enni képtelenség volt.
Sokat beszélgettünk a lányokkal, sokat segítettek feldolgozni, hogy Ess-sel nem is illünk össze. Most izgatottan hivogatnak, hogy mivammá az új tervekkel, lásd lejjebb.

Péntek d.u. egy lánykával átmentünk a Balaton túlpartjára, tescoztunk, majd kitaláltuk, hogy nem lehet olyan nehéz az a tankolás-izé, ha annyian csinálják, és biztos olyan, mint kinyitni egy kompótot, azt meg tudunk. Úgyhogy életemben először (évek óta járok autóval!) nem rebegtettem pillát a kutasra, hogy tankoljon meg helyettem, hanem megtettem. Őstehetségek vagyunk.
A túlparton céges üdülőben kollegiális hétvégét szerveztünk, este szalonnasütés. Addigra odaért Illető is, aki azonnal levette, hogy rossz passzban vagyok Ess miatt (egész héten neki nyavalyogtam).

Odajött, hogy felafejjel, átölelt és simogatott, hogy megnyugodjak. Majd a számra adott egy puszit.
Rákérdeztem, hogy ezt mégis miért kaptam, és ő sem érti, csak úgy érezte, ezt kell tegye. Mondtam neki, hogy folytathatja. :))
Egész hétvégén beszélgettünk, újrakezdjük. Én is ezt tervezgettem már pár napja, de előbb tisztában akartam lenni azzal az érzéssel, hogy Ess-sel kicsit sem illünk össze. (Aki lemaradt, ezzel a kollégával 1,5 éve már jártam pár hetet, akkor rossz volt.)
Reggel 5-ig iszogattunk, aztán külön szobában alvás. A fogkrémes részt nem mesélem el. Nem, nem pikáns.

3 óra alvás, némi sör és közel fél liter zuborinkó zubamuba, zubrowka tömény megivása után teljesítménytúrává változtattam a sétáljunk-a-hegyen tervet (végülis az egyik szervező én vagyok). Dicséreteket begyűjtöttem, hogy mennyit bírok (értsd: ezzel sem megyünk többet kirándulni). Közben megfőtt a babgulyás bográcsban (még ma is mindenki azt ette!), majd sültszalonna este sok alkohollal és üzbég párbajjal. (Ez is csak annak izgalmas, aki ott volt. Üzbégek nem voltak ott. Szerbek igen, de senki nem akart velem szerbet táncolni. És állapotomat végiggondolva én sem tudtam volna.)

Hajnalban felvetettem, hogy bár ugye addig nem történik semmi, amíg ő nem szakít a mostani barátnőjével, de aludhatnánk együtt összebújva, úgyhogy GörisPétől engedélyt kértünk, aki sértetten elment az én ágyamra aludni, sztem reggel a szobatársam megdöbbenhetett, hogy fürtös fekete nő helyett egy szöszke férfi horkol ott. Kompromitáló videókat készítettem róla, szal nem mer beszólni.
Jó Illetővel aludni. Erre nem így emlékeztem. Azaz sokat változott egy családi tragédia óta, összeszedettebb, férfiasabb lett. És nagyon jó nőnek tart, imádja, hogy így lefogytam, de ne aggódjak, a lelkem vonzza hozzá, és köszöni, hogy vele vagyok. Még kifejtettem kiskirálylány-nézetemet neki, elfogadta. (Szerintem minden lány kiskirálylány, ezért bókokat kell nekik mondogatni, dícsérni, simogatni a hajukat, mert azt ugye senki nem akarja, hogy az ország kiskirálylánya szomorú legyen. Én megértem, hogy egyszerű kis történet, de ha pasik ebből értenek... :D)
Vasárnap kánikula, strand, ahová GörisPé eljött szájhúzással, mert szorít Illetőnek, hogy összejöjjön velem, de falfehér bőrrel inkább a fa alatt olvasgatott. A hideg Balatont forró csókok melegítették (ah), ott már nem érdekelt minket, ha valaki meglátja, igaz, sokan nem is maradtak délutánig. Tejfölös lángos a lovagias meghívás, még ma is a gyomromban lehet valahol, pfff.

Hazafelé a két kocsi fej fej mellett, végül én értem be előbb az Osztapenkohoz. (igen, még a 993 köbcentis kocsim van)
Szülőknek beadtam a babgulyás maradékát és Illető tényét. Apám lelkes (azt hiszi, ritkán hajtanak rám pasik, csak mert nem mesélek róluk), meg leírva tényleg Ess ellentéte, fiatalabb Essnél 16 évvel, nálam is eggyel, nagyon okos, nagyon olvasott kis zseni, és fixa ideám, hogy sokkal tisztább Essnél, pedig Ess-t sem tudtam nagyon megfogni, hogy miért nem tartom annak, mégis így éreztem. És Illető szeret mosogatni, ezért is kértük, hogy egy házban legyünk, gondoljatok csak a vágódeszkára reggelre rádermedt szalonnazsírra... Bevált, tényleg ő mosogatott!
Apám kikísér a kocsihoz, örül, végre beszélgetek velük (egy éve minden héten átmegyek órákra...)
Este még cset Illetővel az esetleges gyorshajtás-csekkekről, esélyes, hogy kapunk, aztán egyszercsak ír, hogy le is zárta az aktuális nővel, szabad a pálya, ma együtt ebédeltünk.
Ma Ess-től búcsú büszkeségből, dacból, érdeklődés átalakulásából és örülök, hogy ezután is heti tizensok órát nézhetjük egymás képét táncon
Viszont Illető épp most kattant rá a magyar néptáncra, végre mehetek arra is (Ess és minden dsz-es tartózkodik a helytől, én csak az ottani alakok egy részétől...)

Hát ennyi röviden, istenien éreztem magamat, a hétvége kimosta a fejemből Ess emlékét, még este átmegyek visszaadni a kulcsokat, de már most mosolygok, mert végre lezártuk.