Ma szívesen aludtam volna a tegnapi után, de úgy látszik, Szomi ismét kekszhiánnyal küzd, akkor szokott iszonyú zajokat kelteni, már reggel 9.10-kor elkezdte és egész délutánig művelte. Jólesett volna az alvás így, hogy nemcsak fáradt vagyok, de három táncos hullabeteg volt tegnap, a cégnél két embernél már tuti a h1n1, fasza.
Anyut elvittem tánctanításra, én a tinigenerációt szórakoztattam, majd átmentem az arrafelé lakó Illetőhöz, aki tündér volt. Light kólával ÉS kávéval várt (hát igen, ismer), behűtött alkoholmentes sört, aztán bújós is volt, ami olyan fura tőle. Nagyon tetszett neki, ahogy lefogytam, izmos vagyok (utoljára három hete látott meztelenül), már csak én nem veszem ezt észre, meg a mérlegem. Csodál, hogy mennyit mozgok, ami sztem nem sok, inkább az a csoda, hogy duci vagyok emellett. Na jó, izmos is.
Még könyvélményeket cseréltünk utána az erkélyen cigizgetve, majd alig akart elengedni táncolni.
Ha nem járunk, akkor irtó jól érzem magamat vele!!
Táncon Ess végig engem bámult, próbáltam elkerülni, és tinikkel rohangálni.
