Ha nem húzom ki egyenesre egy kiló balzsammal, akkor csomósodik a hajam. Ezt fontos volt tudatnom mindenkivel. Mint ahogy azt is érdekes, hogy tegnap milyen remek napom volt.
Léleknyugtatás előtt már felhúztam magamat ifjúsági projektünk töketlenségén, majd utána azon, hogy Táncossal lefixáltuk, hogy táncon találkozunk, ahová egyszerűen nem jött el. Én meg őt elküldtem szép tájakra smsben. M meg romantikus smsek hegyeit írja, amire nem válaszolok, régen kértem, hogy hagyja abba, és ciki lenne, ha Ess meglátná.
Aztán tánchoz most először nem volt kedvem, így Szöszkehuszonéves izmos karjaiban pityeregtem egy órát arról, hogy kövér vagyok és nem szeret senki, amiből a második a tegnapi fényében azért nem így látszik, ott simogatott, meg bíztatott, ami nem csak pletykákra ad okot (alaptalanul), hanem túl jólesett (alaposan), és köztünk nem lehet semmi, mert nem szabad. (És ezt az smst küldte éjjel: "Ne szomorkodj, hidd el, minden jó lesz és hogy nincs miért. Mert nincs semmi gond a külsőddel. És ne haragudj rám, ha megbántottalak valamivel (nem), nem akartam. Nagyra becsülöm, amit csinálsz és amilyen ember vagy, és senki mástól nem kaptam az utóbbi időben ennyi pozitív dolgot, ami jólesne. Ezért vasárnap megpróbálom viszonozni és felvidítani téged, amennyire csak tudlak! Puszi")
És vígasztalt, közben odajött még pár szintén nemlelkestáncos lelket önteni belém, amitől persze pityeregtem, hogy miért is szerettek ti engem, aztán Zé2-vel vicces beszólásokkal dobtak fel.
Összefoglalva: jó ott pityeregni.
Aztán további igazságosztás miatt éjjel még átmentem Ess-hez, neki azt bőgtem el, hogy miért nem vagyok fontosabb neki és miért nem foglalkozik velem, amire azért visszakérdezett, hogy szerintem a napi három telefon, meg hogy most is azonnal mécseseket gyújtott az összes szobában, mire odaértem, az vajon nálam mit jelent. Azért ott is sírtam kicsit, majd hazajöttem.
Béká életem drámai történéseire válaszul néhány :D-val tűzdelt mondatot írt. Sztem nem vesz komolyan.
