Tobber életblogja

Isten hozott december!! Egy éve várlak, igazából kettő, mert a tavalyi elég havatlanra sikeredett!! :)))
Az a fotó ugrik be, ahogy S-sel igazán nőiesen elterülve fekszünk a hóban napszemüvegben és boldogan vigyorgunk a világba. (S nem szereti a nyilvánosságot, úgyhogy kivágtam egy részt a képből. De vagy négy darab ebből a sorozatból a gépemen megvan! Nem, ez nem a bicepszem, hanem a sínacim. Balfönt a barna folt pedig S.) :D

 

Pár napja Anyura csörögtem, Apu vette fel. Nem tettem le, volt gyerekszobám. Úgyhogy szépen megbeszéltük, hogy akkor vasárnap, azaz ma találkozunk. Együtt ebédeltünk, csak háromszor hülyézet le lekezelően, ennyit általában csípőből elviselek. Egy ideig vitázom ezen, aztán inkább kussban hagyom. Miután hiába észérv, ha én mondom, úgysem lehet igazam. Hányszor álmodtam egy apa nélküli családról... :S

 

Aztán Kicsinycsapat Mínusz Béká (innentől maradjon talán KicsiMBéká :) ) kiegészítő edzésformát választott estére kedvenc edzőjével (aki hagyja magát megfogdosni, kafa élmény!), igazán sokat fejlődtünk, elégedett vagyok. :) Mozogtunk három órát, a végén már majd' összeestünk a fáradtságtól. Még hazavezettem, de olyan görcsök álltak a talpamba, hogy a lépcsőn már szinte kúsztam... :)

Vezetés: mindenki lelkére kötöttem, hogy elmenetelkor feltétlenül szóljanak, hogy autóval vagyok, mert egyébként képes vagyok hazabékávézás után kapcsolni, hogy hol a járgány.
Egyik korábbanlelépőtől még "kocsikocsikocsi" smst is kaptam! :D
És az égiek ismernek: magamtól nem vezettem volna nagy esőben, erre egyszer a város végén kapott el, hát kénytelen voltam hazajutni (persze volt utasom). Aztán egyszer fullra pakolva sportszerekkel elkapott egy hóvihar, valahogy haza kellett jutnom (persze két utassal). Ma egyedül voltam, este megyek kocsihoz: hatalmas köd és csúszós út.
Igaz, fokozatosan szokom a zord úthelyzetekhez, de most megint elgondolkoztam, hogy ott hagyjak-e mindent holnapig... Győzött a kíváncsiság (bátorság, vakmerőség, hályogkovácsság) és ködben hazajöttem.

Vezettetek már ködben sötétben? :)
Csodaszép! Minden puha és kontúrtalanná válik! Az ismert utcák, táblák; az autó csak egy tompa szürke folt két lámpával...
Ahogy belemész a gomolygó párába, előted alig látsz 20-25 méterre, kísérteties...
A forgalom közepes volt, az utat nagyon jól ismertem.
Viszont fngom nem volt, melyik a ködlámpám! llyenkor mindig elképedek, hogy a műszerfal-ikon-kitaláló-grafikusművészek mit látnak bele, amikor ezeket megalkotják. Ezen elfilóztam, míg befűtöttem annyira, hogy már kiláttam...

Szájbarágósan kérem: NE küldjetek semmilyen továbbított levelet.
Se vicceset, se karitatívosat. Nem, nem érdekelnek a meztelen pasik fotói, látok épp elég nekem tetszőt élőben is, nem szórakoztat egy közhelygyűjtemény, nem sajnálom a menhelyes kutyákat, a kidobott ruháimat tudom, hogy hová adjam, és a legkevésbé sem hiszek abban, hogy a jótékonynak mondott kezdeményezések a rászorulókhoz juttatják az adományokat.
Akitől továbbra is kapok (és tudom, hogy itt olvas), egyszerű leszek: keresek egy spamgenerátor oldalt, és felküldöm rá a te emailcímedet. Győzzed vírusöléssel.

És ma jó kedvem van! :D

Kint voltam mozogni két órát, csípős finom levegőben, beszedtem pár infót, vettem egy forró zuhanyt és rohanok vissza a könyvem fölött nosztalgiázni. :)

 

Túllihegett vörösmarty-téri vásár már megint.
Tele "kézműves" giccsel, irtó árakkal (600 Ft egy forralt bor? Anyagárban cirka 35? 1100 Ft egy kürtős kalács?? A cégnél körbejáró fiú 250-ért adja, így is haszonnal?
Hogy honnan tudom? Tegnap arra kellett mennem. Sajnos ma is.
Hogy már megint a fővárosiak életterét kell csökkenteni, minket bosszantani. Úgy tették a sátrakat, hogy alig találod meg a földalatti lejáróját, át kell verekedni magadat az idegesítő tömegen, és persze a biztonságiak is a szűk sikátornyi átjárót állják el. Anyátok. Zsibvásárral lehetne menni a Városligetbe, ott nem zavartok. Budapest már utálja ezt a millió fesztivált. Mi ezeken az utcákon élni akarunk.)

Grrr.

 

Na, ez már jó.
Kimozogtam magamat a friss levegőn, aludtam 11 órát, délelőtt olvasgattam az ágyban. Kintről besüt a nap, a régi, félfamentes papírra nyomott könyv illata elbódít, gyerekkorom végigolvasott nyaraira emlékeztet... Csak feküdtem az átforrósodott tetőtérben a telken az erdőszélen, fél szemmel figyeltem az erkélyen vitázó madarak csicsergését (amit szerencsére mostani lakomban is átélek, igaz kicsit hicskoki formában: ma reggel a bugyiban-erkélyen-kávézós szeánszomban majdnem levitte a fejemet egy szarka)...

Egyetlen mai harcom a mostanában szokásos: a hajam. Úgy néz ki reggel, mintha villanyoszlopnyi csavarókra tekertem volna éjszakára, és reménytelen küzdelemmel nyomom a fülem mögé. Hétköznap kihúzom konszolidáltra, ám míg a metróhoz érek, újra ugyanolyan, nagyonkócos hatást keltve. A hajcsatot még nem tudom megszokni, na. (Nem röhög.)

Keresek (segíthettek) olyan hajról fotót, ami hullámos, középhosszú, mégis fazonja van, hullámosan is mutat valahogy!! Nem fogom minden reggel kihúzni, ami nem is tesz jót neki, de nincs is értelme, párás bkv-zásnál, párás dunaparti munkábamenetnél...
(Ideje lenne elmászni egy fodrászhoz, de amíg magam sem tudom, hogy milyen fazon lenne jó, addig nem megyek.)

 

 

Ma a találkozások napja: földalattiból felrohanva két kedvenc haverba futok, sikítva borulunk egymás nyakába. (Vajon MIÉRT nem lep meg az a kérdés, hogy hová mész. Korit lóbálva a kezemben...) Szokott, jövő héten esedékes ebédelésünkre még 1-2 ember hívása. Aztán Atibá füttyögött utánam, persze nem tűnt fel, csak hogy valami barom mellettem kocog és nem hagy le, ha lehúzódom, odahúzódik... :D
Béká: hétvégén versenyek vannak, szal tuti nem szerveződünk. Aztán fél éve nem látott csini koris sráccal végigpofázott-kergetőzött két óra, majd még 6-8 arc feltűnt egy helló erejéig.
Szeretem a novembert, tiszta hangulata van.
Friss a levegő, kipirul az arcom, ezerféle ruhát lehet felvenni-összekombinálni. A járdák már jegesek, reggelente deresek a háztetők. A tél első jelei. Gyönyörű!

'Ja', ne dolgozz annyit, inkább találkozz velem!

 

Még mindig rá tudom magamat beszélni az autó helyett bkv-val bejárásra, de azért sikerül rendszeresen felhúzni magamat. Akár azon, hogy a fenekemen a laptoptáska és kérésre sem húzza arrébb a tömegben, vagy hogy a mozgatható kapaszkodót úgy fogja, hogy az arcomban a kabátujja, én meg már nem tok hátrébb húzódni, stbstb.

De az ellenőrök! :(

Kikérem magamnak azt a mentalitást, hogy "na úgyis bliccel, bunkó leszek vele", ha meg nem kap el (SOHA nem bliccelnék, bérletotthonhagyás esetén veszek jegyet), akkor "most nem bliccelt, de tuti elkapom még". Nem, az emberek nagy része becsületes, kikérem magamnak, hogy így beszéljen hozzám a drágán vásárolt szolgáltatásnál csak azért, mert van 10% suttyó, aki nem vesz bérletet.

Sráccal jöttünk a város felé tegnap reggel. Engem átenged bérletfelmutatás után, Srácra rászól a 40 körüli nő, hogy "álljál meg, mutasd a bérletedet!" Srác is ledöbbent a hangnemen, de én kérdeztem rá Srác felé fordulva: Jól hallottam, letegeztek?? Igen, fiatal. És? Nem ugyanolyan utazó, mint az öregebb? Kíváncsi lennék, mit szólna itt egy ügyfelünk, ha a kora miatt tegezve, így szólnék hozzá. Pedig nálunk is hányan csalnak. :SSS

 

Volt egy grefitis könyv ifjúkorunkban. Kedvenc gyöngyszem:

Jesus is black!
Yes, she is.

 

Hülye amerikaiak kategória: https://www.youtube.com/watch?v=v2U_KRpz5NY&feature=related

(Nem, ez nem a szőke nő az okosabbvagy-ból.)

- Religion of Israel?
- Israeli? Muslim? Islamic? Catholic probably?

Szeretek Magyarországon élni. Hisz Jézus is magyar.

 https://youtube.com/watch?v=V5aK_cYPcow

 

Szomi és Tüzi között bizniszelek. Kell ma reggelre ennél több?

Nem sportolok megint egy ideje, kezd leépülni a kedvem és egészségem. :(

 

Már egy ideje örömködök a híren: Kanye West legyűrte a Nagy Eladási Versenyben 50Centet. hogy visszavonul-e 50C? Azért nem kéne. De engem meglepett a hír, bár ez jó.

No, hogy ez a hír az olvasóim közül hányat érdekel?? :) Gondolom, senkit.

 

Szomi csörög: "Nem gondolom, hogy mindig Álendölonokat hozol fel magadhoz, de elsőre kaptam egy szívrohamot, amikor a mait megláttam." :D

...hozzá jött egy vaterás üzletfele, csak együtt jöttünk a lépcsőn.

Én ma egyedül. Egyszerű estét akarok, egyszerű dolgokat szeretem. Ételben, könyvben, kekszben... Ma  csak az első kettő... :) (Ja nem, ha reggelt is nézem, akkor három.) ExPasival kedvencünk volt a paprikás szalámis melegszendvics. Most sütöttem magamnak. Fini. :) Még egy kis Németh László és alvás.

 

Aludtunk vagy 5 órát. "Alszol? Igen. Akkor nem is, képzeld..." Srác kicsit csacsogós fajta. :))) Vagy túl sok a közös ismerősünk...
Voltunk soppolni. Férfival ennyit még sosem válogattam a parfümök és hajcsatok között. :D

Szeretek meghívókat kapni. Ma épp hármat. Mindhárom evéssel van egybekötve. Pláne szeretem! :D

Ma még Anyuval nálam gyors főzés, este Sráccal találka. Megyünk soppingolni!!! :))

 

Meggyőző vagyok: tegnap kisírtam, hogy ne főzőcskézzünk már, és ezzel menjen a drága idő, ahelyett, hogy értelmes dolgokat művelnénk. Meggyőztem. :)))
Utálom a nemhatékony dolgokat.
És végre kialhattam magamat.

 

Salman Rushdie Magyarországon dedikál 29-én!

Az a fickó tényleg létezik? :)

Az eddigi jó volt, hamar pihi.