A tegnapi-mai végreúszom a Velencei-tóban projekt stílusosan kudarcba fulladt. Vagy esőbe.
Úgyhogy tegnap XX. századi festészetértékelés, ma pihi, ebéd teknősmennel, aki 15 év után már nem tudott megharcolni a hatalmasra nőtt teknősével, ezért homiszatyorba tette, leült az egyik pláza teknőstava mellé, és egy óvatan pillanatban a tóba csúsztatta az állatot. Azóta boldogan él a többi teknőssel (mármint az állat) és ő (mármint a pasas) néha meglátogatja, viszi a kedvec kajáját neki...
Tényleg hatalmas állat lett belőle...
Aztán anyámat meggyőztem, hogy ha ennyire akar, váljon el, majd azért beszéltem a fejével, hogy ne legyen forrófejű, úgyhogy most asszem kibékülnek (ezzel telt a gyerekkorom, meg közben a fejem fölött repkedő indulatokkal, amiből a legtöbb engem is eltalált. Drpr mániája, hogy ezt nehezen fogom kiheverni. Ezt SOHA nem fogom kiheverni, pedig nagyon próbálkozom. Ma is ezen bőgtem fél délelőtt. És ezért fogok AZONNAL válni, ha a gyerekem sínyli meg már a párkapcsolatomat!! :( )
-----------------
Aztán 1-2 apróság, majd vezetgetés persze a legnagyobb forgalomban, juhé. Sokkal többet kéne gyakoroni, mint heti 6-8 óra!!! :((((
Aztán görkori-tanulási tervek mellett felmerült a szörfözés-tanulás gondolata is (teknősmen nagy szörfös), de azt hiszem, ahhoz nagyon cukorseggű vagyok... :)
