Nyolc hét egy átlagos kávéfőző sürgős(!) jelölésű beszerzése cégünknél, ez nekem kb. 15, többoldalas és érthetetlen kódokat kérdező igénylőlapba, nyomozásokba, cca 50 telefonba és jónéhány ordítozásba került. Képzelhetitek, hogy milyen a munkám napi szinten...
A három nap most úgy lefárasztott, mint a finneknél egy hónap. :((
Nem szeretem.
Meg anélkül is kicsit mélypont. Megakadt egy tű az életbakelitemen és nem ugrik tovább.
-----------
Eddig egy dologban voltam biztos a zéletben, hogy akarok gyereket.
Most elbizonytalanodtam. Nem tudom, hogy akarok-e.
(Főleg amilyen ronda gyerekek születtek mostanában a környezetemben! :D)
A holtigtartó monogámiáról változatlan a véleményem, a házasságról sosem volt pozitív (határozottan emlékszem, hogy kamaszlányként mindenkinek megmondtam, hogy nekem nem kell egy férfi sem, jó nekem nélkülük. Ezt mostanra bebizonyítottam, de hogy akkor miért mondhattam?! Valszeg apám az oka. Hosszú téma. De sok kísérlet után újra itt tartok. Jelenthet valamit.)
Azért most még várom estére Okospasit (no persze nem fix kapcsolatnak, ugye), de őt sem a régi lelkesedéssel! :(((
Tini lelkesedése is csökken, Vaspasi megint dolgozik, BCsTLV pedig frappánsakat ír, de nem is reagálok, egy ittnememlített bizonytalankodott, úgyhogy magasívben kirúgtam. Jobb így.
Szar passzban vagyok, tény.
