Mint centrifugált hulla érkeztem buszalvás után Osloba szombat reggel. Dzsí várt és az nagyon jó volt! Mármint látni őt... Valahogy nem is rémlett, hogy ennyire édes pasas... Úgyhogy a szombatot, vasárnapot végeláthatatlan beszélgetésekkel töltöttük... Eszméletlen felemelő érzés a közelében lenne... Olyan kisugárzása van... eszembe sem jutott az izgágaságom mellette, mintha lenyugtatózott volna. A francba, kutyajó vele!!!
Hétfő reggelre csak 3 órát aludtunk, annyira sajnáltuk rá az időt. Bé kedvéért kiemelném, hogy a srác nagy ismerője a skandináv élőlényeknek, így órás előadást hallhattam a fókák, bálnák, szarvasok, és nem utolsó sorban kedvenc hiperaktív rozsomák-torkosborz-wolverline állatkáról. Nemcsak hogy hiperaktív, hanem hót aggresszív, emberre is támad, meg szarvasra rendszeresen, sőt hobbiból öl, többet, mint amennyit megeszik... Kis brutál! Finnül a neve mohót jelent. Ja, végülis magyarul is... :)
Csak ül az erdőben a fákon, szééép hosszúúúú ágon, mint Pom-pom... oszt lecsap... :))))
