Nem hiszem el, hogy vagyok olyan idióta, hogy megint ránéztem Pasi oldalára. :-(( Mi a francnak kavar fel, és hoz elő olyan érzelmeket, hogy szeretnék vele lenni????
Gyönyörűen fejlődik az irodája, már sok kolléga, gyakornok, láthatóan fut a biznisz. Tudom, nagyon sokat segítettem neki, hogy minden gördülékenyen menjen, nomeg azzal is, hogy lelki hátteret biztosítottam neki.
És most érik be a gyümölcse, amikor már nem vagyok vele. És hiányzik, és fáj, és bosszant, hogy nem vagyok vele.
Nem vagyok normális!!!!!!!!!!
Már megint az a fontos, hogy mit mondanak mások. Szépek voltunk együtt, mindketten okos(nak tűnő) fiatalok, kifelé minden gyönyörű. Csak éppen öt évig soha, SOHA nem kaptam egy szál virágot, nem kérdezte meg, hogy vagyok, miért sírok, nem bújt, nem figyelt, hazaérkezéskor fontosabb volt az öltönye eltétele a gardróbba, mint egy üdvözlőpuszi. Szeretetet sem sokat kaptam, intimebb dolgokat meg inkább hagyjuk, mert a listámon legvégen kullog.
És mégis, mégis előjön, hogy de jó lenne vele.
Azt nem tudom, hogy mi lenne jó... :-(((((
Egy éve nem is láttam. Nem beszéltünk. Nem cseréltük vissza a kulcsokat, a cuccainkat.
Félek vele találkozni. Pedig soha nem voltam szerelmes belé. Több férfival csaltam meg, mint amennyivel előtte összesen voltam. Utáltam vele lenni, és nagyon boldogtalan voltam. Mindenféle pszichés bajokkal, étkezési zavarokkal. Egy fél év kellett hogy rendbejöjjek.
Nem értem magamat.
