HAT ÓRA telefonálás a tegnap este mérlege. Konkrétan hajnali háromig. Volt közben egy inkább ne gyere-inkább nem megyek játék, sírás, dráma, nála exnő felkavaró emléke, négy évvel ezelőtti veszekedéseink emléke, térdenállósfotós-mms-es bocsánatkérés... Közben egyre jobban kirajzolódik, hogy mi volt akkor a problémánk egymással... Elemez. Márpedig engem elsőre könnyű félreelemezni, lásd efem... Nos, kb. macska-egér, de nagyon-nagyon összeillünk mégis! :-) Éééés ANNYIRA könnyen kiismerem, hihi... Kb. öt perc alatt rávilágítottam egy kamujára. Asszem, kissé naívan könnyebb lenne az élet. Provanszi virágos függönykével, csendes vacsorafőzéssel, miközben köténykében várjuk az urunkat haza... (Jesszus, van, aki kötényben várja haza az urát?? :-) )
De most mocsokul felkavar, érezhetően jobban, mint én őt. Asszem. Mert ő mindig elég önfeláldozó volt, szal ezt alaptulajdonságnak veszem... Bár az a tény, hogy szervez egy hete, meg lesz színházjegyünk az ország legjobb színházába, hogy vasárnap este hazahoz 200 km-ről, hogy hétfő hajnalban hazavezessen... Na jó, nem vagyok telhetetlen... (És tegnap előadtam neki Béká elméleteit a helyesen kialakított nőgyógyászati rendelő elrendezéséről, aszonta, megmutatja, és kritizáljak. Béká, nem jössz le, te ebben profibb vagy?!!!!!!) :-)
Tegnap este csacsogtunk egy dokivárosi lánnyal (mikre nincs időm munka után!!! :-) ), akinek mellesleg Doki exfelesége az orvosa... Szal megtudtam 2-3 infót. Kisvárosi hírek... Már ha ez kisváros, mert akkor mi Pasi szülővárosa???
...a szeretlek, te kis hülye mondatát pozitívnak fogom fel összességében!! :-DD Hé, Bé, szerdán elfelejtettél napilehülézni!!!! :-))
(Ha ma még egyszer felhív úgy mint az előbb, hogy a háttérben egy nő hangosan vajúdik, végleg elhatározom, hogy én már úgyis elpottyantott cigány pundrókat fogok örökbefogadni!!!)
