Jó reggelt!
Szomival színházban voltunk.
Csodaszép este volt, egész végig egy halk varázsban telt el.
Dobog a szívem.
Ő meg nem érti, hogy mi történik, de azt nagyon élvezi, ami van.
Pedig igazából nincs is semmi... Vagy remélem, igen...
Elmentünk színházba. Nagyon jól néz ki öltönyben. Egy ernyő alatt mentünk, mert egyikünk sem vitt, így vettem útközben egyet... Egy ernyő alatt egy 190 cm-es, széles pasival... Jól össze kellett húzódnunk... Finoman húzódik, mmm...
A darab továbbra is zseniális, és beletrafált Szomi ízlésébe, ő is végignevette... Sokszor összenevettünk... Jó volt a karommal a karjához érni...
Kijöttünk, az eső még mindig ömlik, így a séta és egyéb tervek nem játszottak.
Autó: fekete s60-as, Szomi jól vezet, határozottan, precízen, nyugodtan... Klasszikusan beleillik a volvo vezető imázsába... (Igen, ahogy Pasi is belefért. De Sz. jól vezet hozzá...)
Szomi nagyon kedvesen bókolgat. (Nem a jajdeszépvagy, hanem a kellemesatársaságod típusú bókok, tetszik az életvidámságod (nem ismer!!), hogy mindig ott nyüzsög nálam valaki... Hogy Sz. már érdeklődve lesi, hogy kilátszik-e fény tőlem, és hall-e hangos nevetéseket, mert azt szereti hallgatni...)
Hazaérünk, megmutatja a trükköt, hogy hogy lehet kulcs nélkül kinyitni a kapunkat.
Az ajtóink előtt megállunk. Ő szeretné kifizetni a jegyet, én inkább a hívj vissza egy másik előadásra verziót választom.
Áthívom egy fél órára. Ő nem akar jönni, mert fáradt, meg késő van... De közben olyan közel áll, úgy néz, mint aki az egész éjszakát átbeszélgetné velem...
Bemegyek a kölcsönkért távirányítóért, ő megjegyzi, hogy milyen vendégcsalogató a kuckóm. Az ajtóban odaadom neki a távirányítót, majd egészen benne állva az aurájában a szemébenézve kérem, hogy jöjjön be, kaphat sört is. (Ha már a csütörtök a sörös napja.) Bejön hozzám, de előbb átöltözik otthon kényelmesebbe...
A kanapén sörözgetünk, de olyan varázslatos hangulatban, mintha mindig is együtt söröztük volna le az életünket...
A humorunk teljesen egyforma. Nagyon sokat nevetünk. Összemosolygunk. Szemezünk némán percekig, mélyeket sóhajtva... Majd ahogy jó bulihoz illik, kimegyünk a konyhába, és a pultot támasztva beszélgetünk tovább hajnalig... :-)
Áthoz egy kis pezsgőt, de nem finom, nem isszuk meg.
Áthoz egy üveg whiskyt, no, onnantól én becsíptem.
Egymáshoz nagyon közel beszélgetünk tovább. Egyre sűrűbben elhangzanak utalások arra, hogy ő meg én... Bátran beszélgetünk intim témákat.
Ő bókol. Tetszik neki a személyiségem. (Na ja, elsőre minden férfi megdöbben, hogy nem átlagnőként nézem a világot, és nincsenek sárkánytulajdonságaim...)
Én bókolok. Próbálom sugallni, hogy tetszik. Persze minden szavunk már erről szól...
De ott a gát. A réginő még megvan, bár ritkán jön, mert a szüleivel él, és csak akkor költözik, ha Sz. elveszi feleségül... Ő meg még nem tudja...
Hosszas szemezések. Véletlenül összeérő ujjak magyarázás közben... És mindeközben folyamatosan beszélünk, nevetünk... Mintha mindig is...
Aztán már nagyon fáradtak vagyunk, két arcrapuszi, és hazament...
Azzal búcsúzott, hogy kellemesen gondol rám... És hogy nem érti még a személyiségemet, hogy ennyire magabiztos lennék, vagy csak ezzel leplezem a zavaromat... (Megnyugtattam, hogy egyik sem.) És beszélgetés közben többször rákérdez, vagy félig mond ki mondatokat, amik arról szólnak, hogy akkor most ő meg én, és hogy is, és mi... De nem vár választ, nem úgy teszi fel...
De érdeklem. Ez jó.
Remélem, neki is megdobogtattam a szívét annyira, mint ő az enyémet...
Rég nem tetszett férfi ennyire. Nagyon rég...
