Tegnap este furcsán szállt le egy gép, elég íves kanyarban. Mindannyiunknak feltűnt (van vendég, aki nem eszik semmit, ha hozzám jön?? Jéééé...), majd utána hosszas szirénázás az utakon. Ez jutott eszembe:
Zuhanok lefelé éppen,
Kicsit már bánom a dolgot.
Azt hittem leugrok szépen,
És ezzel majd mindent megoldok.
De már csak abban reménykedhetek,
hogy valahogy mégis puhára esek.
Vagy olyan ügyesen tartom a karomat,
hogy vitorlázok, mint a madarak.
Mentok! Mentok! Jöjjenek a mentok! Mentok!
Máshol zajlik az élet,
Emberek úsznak a strandon.
Néznek egy kalandos filmet,
Vagy álldogállnak a sarkon.
De én itt mindjárt szétlapulok,
Most épp hat emelet magasan vagyok.
És már csak abban reménykedhetek,
hogy valahogy mégis puhára esek.
Mentok! Mentok! Jöjjenek a mentok! Mentok!
Mentok! Mentok! Jöjjenek a mentok! Mentok!
Ambulance! Ambulance! Ambulance! Mentok!
Angolul Ambulance! Mentok! Ambulance!
(lárpurlár: Mentők)
