Sokáig küzdöttünk, dolgoztunk, technikáztunk a célért. Ma délelőtt végre elérkezett az alkalom, hogy nekikezdjünk élesben.
És IMÁDOM!!!!!!!!! :)
Sosem gondoltam, hogy egy olyan sport, ahol a másik teljesítményétől is függ az eredmény, tetszeni fog.
Az idő hozzá isteni, szépen búcsúzott a szeptember.
Aztán elvittem Bét, aki Meki-szülinapot kapott ajándékba. :)
Őt haza, én fürdőkád, hab, zene, relax, majd kedvenc értem, fradi-ute hoki.
Nyertünk 4-2-re!!! :)
A fradi, hála az érsekújvárnak, évek óta nem látott szinten játszik, az ute meg egészen szétesett.
Vannak már pompomlányok is, vicces!! :)
Úgyhogy teljes az öröm. Sport, régnemlátott fradi-győzelem, és ugye láttam Robert Cop-ot is. Mmmm. A lexebb hátvéd forever. :))))
(Oké, összes pasiismerősöm szerint egy drabális férfiállat. Igaz. :D De olyan cuki... Mérges volt, hogy bénák a csatáraik, ezért amikor állt az óra, a botjával egy egész picit odaütött az üres kapura. Ennyi. Nagyon vicces egy hokistól...)
