Tobber életblogja

Szeretném helyretenni a dolgokat a tiszta képlátás, és jövőbéli visszaolvasásaim miatt:
A munkahelyemen alapból szeretek dolgozni és kedvelnek az emberek. (Ebben sokat segít az, amit vasárnap este művelek férfikollégákkal.)
Ma a főnököm viccelődött a lila ruhám és a lilahagymafogyasztásom miatti távolságtartás közti összefüggésekkel, a másik örömmel konstatálta, hogy az új irodájából pont engem nézhet, Kollegina minden rejtett titkát megosztja, amivel nem élek vissza, sőt a múlt héten négy helyről hallottam az ugye tudsz titkot tartani kezdetű mondatot, amit nyilván azért folytattak, mert tudok.
Segítőkész vagyok, ezért ők is velem, egy nem, de neki kekszgondjai lehetnek már ránézésre annak én sem segítettem ma.
A nyolc szintet járó kollégák szerint nálunk mindig jó a hangulat és jó velünk dolgozni, most jófejségből csinálok meg a fél folyosónak valamit, mert úgyis van rá időm.

Szal jó ott dolgozni!

Ma szívesen aludtam volna a tegnapi után, de úgy látszik, Szomi ismét kekszhiánnyal küzd, akkor szokott iszonyú zajokat kelteni, már reggel 9.10-kor elkezdte és egész délutánig művelte. Jólesett volna az alvás így, hogy nemcsak fáradt vagyok, de három táncos hullabeteg volt tegnap, a cégnél két embernél már tuti a h1n1, fasza.

Anyut elvittem tánctanításra, én a tinigenerációt szórakoztattam, majd átmentem az arrafelé lakó Illetőhöz, aki tündér volt. Light kólával ÉS kávéval várt (hát igen, ismer), behűtött alkoholmentes sört, aztán bújós is volt, ami olyan fura tőle. Nagyon tetszett neki, ahogy lefogytam, izmos vagyok (utoljára három hete látott meztelenül), már csak én nem veszem ezt észre, meg a mérlegem. Csodál, hogy mennyit mozgok, ami sztem nem sok, inkább az a csoda, hogy duci vagyok emellett. Na jó, izmos is.
Még könyvélményeket cseréltünk utána az erkélyen cigizgetve, majd alig akart elengedni táncolni.
Ha nem járunk, akkor irtó jól érzem magamat vele!!
Táncon Ess végig engem bámult, próbáltam elkerülni, és tinikkel rohangálni.

Úgy látszik, csak a fizikai kapacitásomat tudom a drogokkal feltuningolni, az agyamat nem  korlátolt ritmus-zene-lépés-lépésszám-stílus-térformamemóriám van.

Ma egésznapos táncpróbánk volt, egy teljes, négy táncból álló, rendkívül változatos, gyors és dinamikus koreográfiát terveztünk egy nap alatt megtanulni.

Fél tízkor kezdtük, nagy adag kávét vittem a közösbe termoszban, ház előtti cigizéssel hangoltuk magunkat rá, aholis TCsV kérte, hogy kölcsönösen szóljunk egymásnak, ha kortárs zene-, tánc-, színházelőadásra szeretnénk menni.

Egy szünetet tartottunk, elugrottunk ebédelni, kibeszélni a táncosokat, ugye. Az egyik szépséges lánykával pontosan ugyanazok a pasik mozdulnak ránk, bakker! :)

Este hétre annyira fáradtak voltunk, hogy már semmit sem fogtunk fel. Én azt sem, hogy Tobber, állj ide. Fel sem tűnt, hogy TCsV nekem beszél.

Úgyhogy fizikailag még bírtuk volna, de már az elejét kezdtük elfeledni, senki nem tiltakozott, amikor TCsV hazaküldött minket.

Holnap este tánc lesz...

És ha van erőm, lenne kedve őőő valakinek csatlakozni hozzám görkorizni? De lehet, hogy holnapra lábra sem fogok állni.

innen

Megmondtam. Őszhalánték értemjött, elmesélt néhány új és megdöbbentően primitív banki stratégiát, amivel iszonyú sokat keresnek, aztán itthon kitett magáért és most visszahozta elvesztett nimbuszát. Aztán visszavitt vásárolgatni, ahol mamlasz 18éves épp egy cserépnyi virággal kószált, annyira helyes!

És mivel Őszhalánték és a vásárlás helyrebillentettek, boldogan sétáltam haza több szatyorral megpakolva.

És akkor rámdudáltak. Az nem szokott érdekelni, de aztán egyszercsak mellettemtermett egy nagyon magas, nagyon kékszemű srác, hogy a kocsiból látta, hogy mennyire szép vagyok és találkozgathatnánk. Hát, nem az első leszólításom volt, nem adtam meg a számomat, ő az övét igen. Úgyis épp nyitott pozíciók vannak a portfóliómban, még meglátom.

Dipólusos pms-em lehet.

Tegnap végigröhögtem a táncpróbát. (Mármint nem csak úgy magamban, hanem a többiekkel és vicces dolgokon.)

Meg ment a tánc, na. Most még magam mércéje szerint is 100%-osan. A régi koreográfiákkal is jól haladok, az újat is simán értem, tudom, bírom, profibbak is engem kérdeztek, ha elfeljetették, miből hány és hogy és ez a bizalom nagyon jólesik!!

Viszont ma reggel egy szintén nem rajtam múló, ám engem hibáztató gond miatt bőgtem itt bent, úgyhogy mégis előhúztam a sutból Őszhalántékot mára, és őőő szeretői szerepkörben Illetőt vasárnapra, mert a hülye is rájöhetett már, hogy kekszhiányom van, de rémisztően.
(Három hete, bakker, három hete.)

Tuti pms-em van, ma elbőgtem magamat azon, hogy kollegina áradozik, hogy micsoda férje van, majd másik kollegina azon nyifog, hogy a párja gyereket akar tőle, pedig ő nem, tegnap az a lányka, aki múlt szerdán azon sírt, hogy szerelmes az előző szeretőjébe, most büszkén híreszteli, hogy összeköltözött a mostani pasijával, sokadik kollegina tegnap táncra ráncigálta el érdektelen arcot vágó pasiját és én mostanra kicsit összerogytam.

Ezer éve akarok gyereket, már bármelyik címeres őrültnek, akivel együttéltem, együttjártam az elmúlt tizenévben, másnak meg adott a lehetőség, ő meg nem akar és nekem ez most sok.

Tudom, hogy a fenti kapcsolatok bármelyikének szinvonalát tudnám hozni a mostanában körülöttem legyeskedőkkel, de nekem ez kevés, minőségi kapcsolatot akarok. De ha végigolvasod az elmúlt pár évemet, csak selejt...

//

Tudom, hogy a táncsoport tagjainak sokéves rutinja van a tánctanulásban is, meg a népség lépéseit is ismeri, mégis dühít, hogy nem megy úgy a koreográfia, ahogy én akarom! Nem én vagyok a legbénább, de a legjobb akarok lenni. Ma az összeesés határán, olyan fáradt vagyok, de ha lemaradok három órát, akkor sosem fogom tudni bepótolni. Legszivesebben már órákkal előbb odamennék, hogy gyakoroljak.

//

És egyik felszines ismerős (a konkurens tánccsoportból) is odajött, hogy engem még sosem látott táncházban csak úgy ülni már a harmadik szám alatt, mi a baj.
Brókernetbrókertől megkaptam, hogy még szomorúan is szép vagyok.
A zenészek édesen invitálnak.
Ess a kedvencünknél mindenkit félresöpört, hogy velem táncolhassa.
Kiderült, hogy főguru az egyik legjobb kategóriába sorol a tánctudásom alapján.

Biztos pms-em lehet.

Oké, lehet, hogy pms-em van, lehet hogy sok volt a tegnapi munka ebből nagyonfontoscégek legfontosabb embereinket figyelése és végül hiába a dicséret, hogy ügyes vagyok, fáradt is, és lehet, hogy utána még három óra vadiúj tánclépés szintje rontotta a magamtól elvárt 100% hatékonyságot, de akkor is szarul esett a táncházas köremailezés arról, hogy mi is van a kezdőkkel.
(És én még bőven odasorolom magamat.)
Namost nagyjából csak azt nem mondta az a 4-5(!) 30-40 éve odajáró (amire ugye a korom miatt is képtelen lennék, hiába pótolom heti 3-4 x többóra szorgalommal), hogy az ő zavarásuk helyett inkább bámuljuk őket üvegfal mögül, lélegzetvisszatartva.

Szegény TCsV és egy-két, a táncosok lelkével is foglalkozó ember próbál mindenkit a védelmébe venni, de ha a legszorgalmasabb, immár 5 éve odajáró kezdővel személyeskednek, az már nekem is sok.

Ma még beszélek pár zenésszel, holnap TCsV-vel, de ezzel szvsz 10%közönséget elvesztettek végleg. Ha nem többet.

TCsV: - Lehet, hogy egy ismerősömet is el tudom hívni a tánccsoportba. Szimpatikus fiú, pszichológus.
T: - Na jó, most döntsd el: ő vagy én.

...és folytattam az alvást ma reggel kilencig, úgyhogy taxibavágódva is késtem fél órát...

//

És kimaradt a hétvégéből, hogy Bével megnéztük a Wekerle-telepet, ami még mindig szép.

//

És meséltem, hogy kisértetet láttam? Ha a többiek nincsenek a kocsiban, nem hiszek a szememnek:

A nagykörútról az Üllőire fordulván mázli, hogy nem a belső sávot választottam, mert ott egy fehér köntösbe öltözött öreg nő tolt egy babakocsit, bakker. Az Üllőin. A belső sáv közepén. Hajnali három után. Gyorsan rákérdeztem a többieknél, hogy ők is látják-e (de lehet, hogy esetleg őket is hallucináltam), de látták.
A héten voltak vicces egyetemista napok éjjelente, láttunk szobrot mászó meg ugráló fiatalokat egyenpólóban, de ez a nő 70 körül járhatott. No, ilyet sem láttam még!

//

Meg olyat sem, hogy az erkélyen kinézve reggel a Duna fölött egy hosszú szürke szmogfelhő húzódik végig. Jön az őszi szmog... :(

TCsV: - Nagyon örülök, hogy levadásztalak.
T: - Hagytam magamat levadászni.

Hetek óta nem győzünk bókolni egymásnak, nem tudom, ki érzi magát szerencsésebbnek, hogy ott táncolok.

Volt péntek este csokis táncház a fenti párbeszéddel, szombaton kávé, majd nemzetiségi táncok bámulása, majd fél várost kicipeltem 40 km-re táncolni, ahol hajnali 2 után jöttünk el. És ahol a vendéglátó együttes úgy fogadott, mint valami kis sztárvendégüket, pedig. És hogy két hete kihagytam egy táncházukat a heti rendszeresből, észrevették ám! Anyám, hozzájuk 2-300-an járnak!
Nagyjából mindenkit kikérdeztem a tánccsoportomról, ha azt mertem az enyémeknek mondani, hogy ti szépen táncoltatok, mindig kijavítottak, hogy mi, ami nem igaz, mert nem léptem fel, de akkor még bejelentkeznék a nemzeti balettbe is, hátha, aztán Ess is konszolidálta magát azok után, hogy az elmúlt héten megsértett azzal, hogy ne zárjam mögé a sort, hogy nem köszön, pénteken kiosztott, hogy miért is vagyok hülye (gondolom észrevetted, hogy hűvös vagyok hozzád, elmondom miért - dühítette, hogy nem érdekelt eddig, hogy mi a baja, most sem hallgattam sokáig a bugyuta vádaskodásait, úgyhogy elrohant és sms-ben folytatta a sértegetést, persze erre sem válaszoltam), amiért végül TCsV vigasztalt, de tegnapra Ess már mosolygott rám (ez még jobban megijeszt), majd két kedvenc táncomnál elkapott és együtt iskoláztuk a népet.

Mindenkit hazavittem, így hajnali négy után estem haza, ma d.u. háromig aludtam, habfürdőztem és visszafeküdtem, Szomi porszívózására ébredtem.

Ma vártam, hogy kiszálljanak a liftből, én meg beszállhassak. A liftben nem volt senki.

Ma ugyanebben a liftbe beszállt egy fiú, aki látván, hogy a hármast nyomtam meg, megkért, hogy a hármast is nyomjam meg. Ja nem, az a tiéd, egy ötöst inkább.

Ma dugdostam a kulcsomat a kertkapu felé, miközben hátrafelé csacsogtam. A kapu nyitva volt.

Ma összefutottam kedvenc exanyósommal, Dris anyukájával, aki bár rohan, de megkérdezte, hogy igaz-e az az iwiw-fotó, amin úgy tűnik, fogytam. Mosolyogva magamra mutattam, döntse el.

Ma esti utcai beszélgetésrészlet:
- ...és tudod még kik keresnek nagyon jól? Az orvosok. Először évekig ingyen tanulnak, aztán ez is...

//

Troliról meglestem azt a lakást, ahol felnőttem. Ugyanott tartják a tévét, ugyanonnan kéklett.

//

Jó-jó, végigugrálok három órát vadidegen mozdulatokra koncentrálva, de biztos, hogy az utolsó fél órában kell megtanulni az új koreográfia alapjait, amiben sokszor kell elismételnünk, hogy féltérdre ugrunk hirtelen és jó mélyen, mert a fiúk a karjaink fölött ugranak át?

(Külön felhívva a figyelmünket, hogy semmiképpen ne táncoljunk a szinpad széléig, ugye.)

Először is ha nagymellűekre terveznek méregdrága, nevében is jelzett tartó melltartót, akkor az 3 óra ugrálás után miért lazul meg annyira pántban, hogy huzogathatom vissza a mosdóban táncon? Varrjam össze? És különbenis, aki 80E-80F, az logikusan 195 cm magas? Mert a pánt a legrövidebb állásban is épphogy nem hosszú.

És nem, gőzöm nincs, hol van a főnököm levele, ha már az érkeztetőkhöz sem jött meg az épületben. Nem, nem tudom, hogy milyen úton kerül be egy nagymultihoz az összes levél és hogyan válogatják ki. Nem, nem ismerek senkit, aki tudná, de utánajárok. És nem, nem érzem magamat hülyének, ha a főnökeim naptárját bámulva a következő egy hétben csak egyetlen órát látok, ami közösen szabad mindkettőjüknek, és ha akkorra magánprogramot tervez az egyik, arról miért kéne tudnom, ha nem jelzi sosem. Ha meg felfogja mitugrászjuppink, hogy nem lehet megoldani a kérdést, akkor miért engem csesz le, hogy ez nem megoldás? Majd 17.00-kor csörög főnök, hogy az összes holnapi megbeszélését tegyem át másik városba videokonferenciára, kuncsorgok mindenkinek, hogy az utolsó pillanatban az eszközt tegyék szabaddá, majd amikor már kábé a fél IT-t megmozgattam és irodavezetőtől kuncsorgok szivességért meg visszahívásokért jön egy sms, hogy stornó, mégis Bp.
És becsszóra kedvelem a főnökeimet és kollégáim nagy részét.

ÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááááááá!! 

Ha más érezne így, azt tippelném róla, hogy rég izélt egy jóízűt.

(Btw: Őszhalánték nagyjából bérletet váltott hozzám, csak húzom az időt, mert nincs kedvem találkozni vele.)

Nincs témám. A maradék 4494 dolgozó, akivel itt jóban maradtam, elszórakoztat. Ha nem, akkor keresek magamnak, mint kollegina is, aki most azzal foglalja el magát fél napja, hogy olvassa a céges névlistát, amiben közzétették a munkásaink második keresztneveit is.
Tök csöndben ül, néha felvihog, hogy Jozefina! Margó! Marija!

Én ezen röhögök ismét:

Megbuheráltam a cirkómat, rendbehoztam a mosogatógépemet, egyedül hajlítok szöget, tulajdonképpen férfimentesíthető az életem.

De nem akarom. A magánéletemen sokat lendítenének Béká telefonálástervei, a jósnőset szeretném kérni! De hadd hallgassak bele.

Legalább neki menjen a zezotéria, nekem akadozik: tegnap TCsV-vel nagyon közel álltunk, mert a zenekar közelében akadt sutyorognivalónk és bele akartam az aurájába zavarni néhány varázslómozdulattal, de felröhögött, hogy nem zavarja, ha benne vagyok az övében.
Rákérdeztem, hogy vajon akkor érzem, hogy valaki az aurámba mászott, amikor a vesémből szedek ki a metrón egy retikült. Bakker, kinevet.

Illusztráció: aurapornó